2015. október 1., csütörtök

Borús időben borútlanul





Lacibarátom szülinapjára voltam hivatalos hétvégén. Ő semmi esetre nem tévesztendő össze
Laci barátommal. :-)
A három napból  kettő gyakorlatilag utazással telt. Odafelé reggel fél hétkor indultam otthonról és délután fél négyre érkeztem. És nem, nem a Viharsarokba mentem a Börzsönyből, csupán Keszthelyre. Úgy érzem ez országunk méretére való tekintettel több mint katasztrofális. Ezek után cseppet sem csodálkozom, hogy akiknek van autójuk, nem a tömegközlekedést fogják előnyben részesíteni környezetkímélés céljából. Nekem azonban nem volt más választásom. Azt már végképp nehezményeztem, hogy a pályamunkák miatti egy óra késés ellenére is gyorsvonati pótjegyet kellett vásárolni a csigák tempójával vetekedő szerelvényre. Teljesen elaléltan és zsibbadtan érkeztem Keszthelyre, ahol Lacibarát várt az állomáson és kérdezte mit vigyen. Mondtam, hogy engem, és rögvest rácsimpaszkodtam a hátára. No innentől azért már zökkenőmentesebben haladtak a dolgok. :-)
Estére valahogy mégis feléledtem és kedves barátokkal borozgatni, pizzázni mentünk, majd meghallgattuk Kiscsillagékat a város egyik terén felállított sátor alatt. Micsoda dőzsölés kérem, máskor hónapszám nem jutok el semmiféle ilyen eseményre, most meg hirtelen két koncert is egy hét különbséggel! Mindenesetre rendesen kinyúltam mire ágyba, jobban mondva szivacsra kerültem. A szivacs külön meglepetés volt mert padlón alvásra készültem, de pottyant hipp-hopp mégis valami puhább fekhely. Öregedő csontjaim ezt hálásan megköszönték. :-D
A szülinapi parti szombat délutánra volt tervezve, így délelőtt még sikerült egy kirándulást tennünk Tapolcára a tavas barlangba. Mivel borús idő volt, ez jó programnak ígérkezett, ázni nem fogunk, legfeljebb vízbe pottyanni.









Állítólag mindig hosszú sorok állnak a bejáratnál, de most egészen jól megúsztuk, nem kellett tűlontúl sokat várakoznunk. Mielőtt leereszkedtünk volna a barlangba egy tárlaton vezetett minket végig egy nagyon kedves, jópofa, lelkes fiatal fiú. A gyerekekre külön odafigyelt, lekötötte őket, mindenkihez nagyon készséges volt és nem utolsó sorban élvezetesen adta elő a mondandóját. A tárlathoz 3D-s szemüvegeket kaptunk, s miután végig jártuk a termeket, egy gyönyörű rövid filmet is levetítettek nekünk. Így a csónakokra való várakozás is sokkal élvezetesebb volt, mintha csak ácsorogtunk volna. Nagyon ügyesen kitalálták szó ami szó!
A tóhoz lépcsőkön jutottunk le, s a csónakokba szintén készséges és kedves munkatárs segítette be a jónépet. Elképesztően kristálytiszta volt a víz, mondták is, hogy ivóvíz minőségű. Egyfolytában azon törtem a fejem, hogy tud ennyire megtisztulni, mire leér a föld alá?
Nekem evezős szerep jutott, hát nem voltam éppen a legprofibb, folyton nekiütköztünk a barlang falának, de azért lassacskán haladtunk előre. Gyorsan nem is lehetett, mert  előttünk nem messze ott evickélt a másik csónak. A sötét miatt nem igazán sikerült fotóznom, de azért hoztam mutatóba egy-két képet.

















Nagyon tetszett a barlang, de ami külön nagy élmény volt, az az ott dolgozók kedvessége, udvariassága, lelkes hozzáállása. Attól a fiútól, aki kisegítette az emberkéket a csónakokból, meg is kérdeztem, hogy nem unja-e ezt csinálni. Rögtön rávágta, hogy egyáltalán nem, majd viccesen hozzátette, hogy egy pánikroham után van, és ezt most neki határozottan megnyugtató terápia. Előttünk egy nyugdíjas csoport járt ott, akikre különösen kellett vigyázni, lehet ők okozták a pánikrohamot? :-D

A kirándulás után szunyáltunk egy kicsit, majd elindultunk Tilajra, a buli színhelyére. Tilaj parányi kis somogyi falu, ahol egy nagyon-nagyon kedves baráti család lakik egy régi házban, amit hatalmas kert vesz körül. Eredetileg bográcsozás volt tervezve, amiből végül gáztűzhelyes birka- illetve marhapörkölt lett friss házi sütésű, ropogós héjú kenyérrel. Ezt mind a házigazda készítette a nem kis vendégseregnek.
A vacsora hűű, de finom volt, és kortyolgatnivaló is akadt bőven. Nem emlékszem, hogy valaha ennyiféle bort végig ízleltem volna. Áron, a házigazda hozzáértően és szakszerűen töltögette a vendégseregnek, és minden flaskát külön bemutatott nekünk. Rengetegféle ízű volt, mind-mind egy külön egyéniség, külön szín, külön illat, zamat. Mindegyikből egy kicsi. Tisztára mint valami borkóstolón. :-)
Annyi ember megfordult ott az este alatt, hogy mindenkit meg se tudtam igazán ismerni. Egészen kicsi gyerektől kezdve az idősebb korosztályig mindenki képviseltette magát hosszabb-rövidebb időre.  Még Jázmin hercegnő is tiszteletét tette, s elragadtatással nyilatkozott országunkról. Mondtuk neki, ha nem gazdasági bevándorlóként lépte át illegálisan a határt, nyugodtan letelepedhet itt a kis somogyi halódó faluban. :-D





Egy testvérpár egyenest Sopronból érkezett stoppal, egyetlen autóval sikerült Hévízig jutniuk. Micsoda mázli! De Pécsről is jött vendég, bizony!







Ugyan a bográcsozás elmaradt, de azért hangulatképpen mégis gyúlt egy kis tűz az udvaron. Itt jót beszélgettem a két faluval odébbról érkezett idősebb házaspár férfi tagjával, akik pár éve Budapestről költöztek le, s most állatokat tartanak.





Éjszakára a kis falusi ház matracos tömegszállássá alakult, a házigazda és házigazdáné ámulva csapták össze kezüket: Ennyi ember még sosem aludt nálunk! A háláló összlétszám 12  lett. Ha a többiek is maradnak, nem tudom hová feküdtek volna. :-D
Minden talpalatnyi helyre szivacsok kerültek, kinek hálózsák, kinek pléd jutott takaróul. A gyönyörű saját építésű téglakályha be volt fűtve, de mivel én dunyhához vagyok szokva hehehe, ezért a pokróc mellé megkaptam Áron gazda kockás flanel kabátkáját is. Gondosan a derekamra terítette, csudálkoztam is, vajon honnan tudja, hogy az öregasszonyoknak mindig a dereka fázik. :-D
Egy nyomtató társaságában töltöttem az éjszakát, csak reggel vettem észre, hogy a lábamhoz telepedett a szivacsra. Ugyan jóképű volt, de hát későn eszméltem, hogy a lábaimnál hever.

Reggel, mint a SZOT üdülőkben hajdanán, több turnusban járultunk a reggeliző asztalhoz. A délelőtt folyamán szabadprogram volt, én a kislányokkal Barbi mesét néztem, nem is tudom mikor volt utoljára részem ilyenben. Mármint mesenézésben, mert ugye nálunk fiam lévén a Barbi nem volt repertoáron anno.
Később fotós körútra indultam, hogy megörökítsem a tilaji udvar és kert hangulatát, színeit, formáit. Elhoztam nektek is belőle némi kóstolót, hátha kedvetek támad egyszer arra járni. Érdemes!

















































































































A kékszemű, pirosalmás házigazda :-)





Hát így telt a hétvége. A haza út hasonló volt az oda úthoz, összesen 17 órát töltöttem átszállásokkal, zötykölődésekkel a hétvégén. De nézzük a jó oldalát: elkészült néhány újabb nagymamakocka a takarómhoz. :-D

Web Statistics