Nem nagyon szeretek már semmit.
Az élet két éve abból áll, hogy kínlódva ledolgozom a napomat, alig várom, hogy végezzek, aztán átkínlódom az éjszakát, mert a fájdalomtól két éve nem tudok normálisan aludni, aztán kezdődik az egész elölről.
Egy értelmetlen és tartalmatlan semmi.
Ki tudja meddig kell még így létezni...
