2016. december 18., vasárnap

Apró örömök




Múlt hét végén apuhoz utaztam a szülinapjára. Távolságban ez nem olyan vészes, mégis órákig tart az út, mert busz, két vonat, közben át Budapesten, az útiköltség erre a 100 km-re több ezer ft-omba kerül oda-vissza.
A Nyugatiba beérve épp a metrónál lévő jegyautomatához soroltam, mikor valaki megszólított. Egy fiatalember állt mögöttem és mondta, hogy ne dobjam be a pénzt, mert neki van egy 24 órás napijegye és már nem használja tovább, holnap délig érvényes.
Először csak tátottam a szám csodálkozva, aztán széles vigyor futott át az arcomon:
-Milyen kedves!! De tényleg nem kell már?
Annyira feldobott ez az eset, annyira megmelengette a szívemet, megfényesítette az egész estét. Boldogan zötyögtem át a Délibe, és közben azon morfondíroztam, vajon hasonló esetben nekem eszembe jutott volna-e, hogy továbbadjam a jegyet? Fogalmam sincs, mert én mindig vonaljegyet veszek csak. De akkor rádöbbentem, hohóóó, hát most megtehetem én is!
Úgyhogy a Déliben a metrókijárattól rögtön a jegyautomata felé vettem az irányt és pár pillanat múlva már jött is a következő delikvens, egy fiatal lány, aki hozzám hasonló, boldog mosollyal vette át tőlem az "örökkétartó" napijegyet. :-)



Web Statistics