2016. január 29., péntek

Farsang nagykanállal





A fejem majd szétment a több órás drótszorítástól, a lábunk mindannyiunknak térdig kopott, vizesre izzadtuk a gúnyáinkat, de olyan fergeteges farsangunk volt, hogy azt hiszem még hetekig emlegetni fogjuk. A vártnál sokkal többen öltöttek magukra valamiféle hacukát, s a táncból is mindenki kivette a részét, ha máshogy nem, a tolókocsiban ülve, csupán a kezeivel járva a ritmusra. Érkeztek vendégek a szomszéd falvakból is, és négy házi gondozottunkat is sikerült becsalni a buliba, akiket természetesen autóval szállított főnöknőnk a helyszínre majd haza. Volt akinek a hozzátartozói is eljöttek, szóval a legkisebbtől a legöregebbik képviseltette magát a környék. :-)



Gyülekező a nappaliban







Négy kolléganő banyának öltözött és a Vasorrú bába c. gyerekdalra ugrálta körbe szélvészként a termet, sűrűn ijesztgetve vesszőseprűikkel a jónépet. Bizony el kellett gondolkodni, melyikük kicsoda, csak a formájukból és magasságukból következtettünk.





Fitness Andi,  gyógytornászunk hercegnőként tündökölt Sándor herceg oldalán. Sanyi bácsit-aki nagyon szeret incselkedni a nővérkékkel- különben egész délután az izgatta, mitől áll fel a copfom. A főnökasszony felvilágosította, hogy bevettem egy Viagra nevű gyógyszert, attól áll órák óta stabilan. Sanyi bácsi csak nézett-nézett, de a mellette ülő Mariska néni hangosan felkacagott, így bizonyítva, hogy ő ismeri ezt a csodaszert. :-)




Drága Józsikánknak ez volt az első farsangja. Etike, az egyik takarítnőnk készített neki nagy lelkesen  űrhajós jelmezt. A hátán még oxigén palackok is vannak, csak az most nem látszik. Üdítős flakonok lettek bevonva ezüstpapírral. Józsi büszkén viselte, és láthatóan lájkolja az eseményt és a partnernőjét egyaránt.





Mariska néni embernek öltözött, itt épp megköszöni a nővérkéknek, hogy  a combnyaktörése után segítettek neki a felépülésben, mozgatták, rakosgatták, s most már kerettel jár, sőt anélkül táncolt. A nővérkék szeme, azt hiszem mondanom se kell, hogy nem maradt szárazon a meghatottságtól.




Másik takarítónőnk Lívike, békés, mosolygós madárijesztőként egy madarat se sikerült elijesszen. :-D






Imrét, a migránst kerítések nélkül, tárt karokkal fogadtuk. Nem telt el pár perc, integrálódott közénk.





A szomszéd falu öregotthonából két csínos menyecske is érkezett, itt épp a farkas rabolta el őket a legényeiktől.





Mert volt kérem Piroska és a farkas is néhány erdei állattal kiegészülve, akikkel rokkant nyugdíjas nagymamához menet az úton találkozott. Piroskát munkanélküli anyukája küldte el ebéddel a nagyihoz, mert ő van vele ápolásin. Macika, nyuszika, madárka mind enni kértek tőle, s ő egy dal eléneklése fejében adott is jószívvel a kosarából. Csakhogy mire odaért a szörnyen éhes mamához, addigra üres lett a kosár, így kitervelték, hogy megeszik a farkast. Még szerencse, hogy arra járt a vadász, és ráripakodott a női párosra, hogy azonnal engedjék el szerencsétlen ordast és rábeszélte nagymamit, hogy költözzön be a kemencei öregotthonba, mert ott mindig van finom étel, meg sütemény és jól fogja magát érezni.





 Ica nyuszika




János nagymama nem amolyan szégyenlős fajta, igazi bele való nagyi és a lábai is nagyon formásak.





Kati néni mindig ad a frizurájára, folyamatosan festeti, de a mai alkalomra különleges melírt csináltatott. Etus néni is integet a háttérből, jelezve, hogy jól érzi magát a bulin.



A nap fénypontja az volt, mikor mindenki ámulatára, és a "Nem vagyok én apáca" c. dalra betipegett Annus néni, aki hetek óta ki se kelt az ágyból szintén combnyaktörés miatt. Hiába hozott neki az egyik nővérke jelmezt, nem akart kijönni a szobából. Aztán úgy tűnik rájött, hogy ott kuksolhat egész délután egyedül, mire elkezdett pityogni, hogy vele senki se törődik. No így végszóra, mikor már mindenki felvonult, mégis kérte a jelmezt és hatalmas tapsvihar  közepette megérkezett a nappaliba a 90 éves apáca.




Új takarítónőt is kaptunk-főnöknőnk személyében-,aki elpanaszolta, hogy azért néz ki így, ahogy kinéz, mert két éve nem kapjuk meg a ruhapénzt, ráadásul mindenféle szabályokat hoznak, hogy pl. a fürdőszobában a kék, a folyosón a narancs, a szobákban a sárga színű ruhával szabad csak törölgetni, ő meg ezeket képtelen megjegyezni, ezért az összes színű rongyot a köpenyén hordja inkább.





Titokban azt is megmutatta, hogy egy takarítónő is lehet szexi, főleg, ha vannak potenciális férfi lakók az otthonban.



Miután mindenki elszerepelte a szerepelni valóját, megkezdődött a gatyaizzasztó össznépi táncmulatság, amihez a környékbeli legjobb muzsikus, Tomi biztosította a talpalávalót. Ő arról híres, hogy egy egész lakodalmat képes szünet nélkül végig énekelni, zenélni. Most sem volt percnyi szünet sem, csupán egyszer hallgatott el hirtelen egy ének kellős közepén. Mindannyian oda néztünk, mire ő a szája elé kapta a kezét: Bocsánat, csak kiesett a fogam. :-)











Egyik banyánknak még tánc közben is félreállt az orra. Hogy mindenki megértse miért, egy táblát viselt a hátán. Ricsikét viszont semmi se zavarta, ő így is szépnek látta a hölgyet.








Ricsike amúgyis minden helyzethez alkalmazkodott. Ha kellett, megmutatta, hogy ő is olyan szőrős, mint a farkas,



ha, kellett, teljes átéléssel, és szerelmes pillantásokkal lassúzott a főnökasszonnyal,




ha kellett, minden figurát bedobva rázta a csípőjét. Mikor Aranka megkérdezte tőle: - Ricsike, te minek öltöztél?- ő méltatlankodva válaszolt- Hát nem látod?? Felszolgálónak.




Józsikánk nagyon kapós volt, kézről-kézre adták a kolléganők, nem hiszem, hogy valaha táncolt volna életében, de úgy csinálta, mintha ez mindennapos dolog lenne. Amúgy csupán egy speciális kerettel tud közlekedni, a beszédje is nagyon nehezen érthető, így még  főnökasszonyunk is elámult, milyen belevalóan járja a nővérkékkel. Én is oda mentem hozzá reklamálni a végefelé: Hé, Józsi, velem még nem is táncolt!
-Mert most fogok!-vágta ki magát, s pattant is föl a kezembe kapaszkodva.
Másnap érdeklődtem, nincs-e izomláza, de bőszen rázta  a fejét, tőle akár folytathattuk is volna. :-)














Aki elfáradt, megpihenhetett egy kis romantikus beszélgetésre az éjjeli lámpa fényénél




Banya-tanya




Tolókocsis szamba




Katicabogár és káposztalepkécske is jól mulatott




Unoka, nagymama, dédnagymama hármasa




Voltak közben sütihegyek, amit a kolléganők hordtak össze vegykonyhájukból, üdítőtenger, és némi borocskaforrás is.
Az előre megbeszéltnél még jóval tovább játszott zenészünk, mondta is az elején, ő azt hitte öregek közé jön, de itt mindenki úgy ropja, mint a fiatalok. Mikor végül már pakolt kifelé, Ricsike utána ment az utcára, hogy megbeszélje vele, majd jöjjön el zenélni a főnökasszonyunkkal való lakodalmára is, a kultúrban fogja megrendezni. :-)


Az éjszakás nővér azt mondta, ilyen csend még tán sose volt a szobákban, mint a buli után. :-D Neki magának is bőszen kellett Diclakkal kenegetnie a lábát reggelig.



2016. január 26., kedd

Mindenki lázasan készülődik holnapra




A takarítóbrigád vörösre fújja magát







 Józsika ujjára rászorult az olló :-)




Fitness Andi a gyógytornászunk, támadóállásban




Jaj, kidurrant egy lufi! Majd megállt a szívünk.




Mariska nénit mit sem érdekli a nemrég történt combnyaktörése, hajtogat teljes gőzzel




Imre a főszobrász




Annus néni minden kreatívkodásban rögtön benne van,  a múltkori farsangra ő varrta a fátylam




Nézd csak Kati, így kell ezt csinálni!




Kétemeletes kollegina




Milyen színt kéne még használnom?



Ki lesz a nyertes, Sanyi bácsi vagy Dóri?




 Etus néni, mártsa csak bele bátran!




Modellbeállás a létrán egy óriás kukaccal






2016. január 25., hétfő

Mindjárt itt van!




Gőzerővel készülődünk a szerdai farsangra. A nővérkék egy része banyának öltözik, én egy másik csapattal + öregecskékkel és egyikük unokájával szövetkeztem össze. Azzal foglalkozom, hogy tökéletesítsem a frizurámat. Még nem értem el a megfelelő tartást,  komolyan dolgoznom kell az ügyön, hogy akár New York, akár London, akár Párizs, bírja majd a strapát, de azt hiszem jó úton haladok.
Pssszt, ne áruljátok el senkinek mi leszek!
Igaz a mesét kicsit átírjuk az eredeti verzióhoz képest. :-D









2016. január 24., vasárnap

Philomena – Határtalan szeretet




A minap láttam ezt a filmet és nagyon tetszett. Aki nem ismeri, érdemes megnézni, hogy fog össze két egészen különböző beállítottságú ember egy cél elérésének érdekében, és hogy reagálnak az események különböző fordulataira. A legszebb benne azonban a számomra a megbocsátás tudománya volt, amiből Philomena csillagos ötösre vizsgázott.


http://www.ingyen-video.net/philomena-hatartalan-szeretet-online-2013-vidto/




Lurkóság





Több dolog is jár az agyamban mostanában amiről írni szeretnék, aztán valahogy tolódik-tolódik, de ezek rájöttem, hogy valahol összefüggnek.
Pl. azon gondolkodtam, ma már micsoda hiper-szuper túracuccok vannak, mi meg annak idején mifélékben jártuk az erdőt.  Vagy hogy gyerekkorunkban mennyivel másabb volt minden, a szüleink azt se tudták nyáron naphosszat mit csinálunk, míg ők dolgoztak, mert nemhogy mobil, de vonalas telefon se volt. Amit azt hiszem nem is bánok. :-)
Hát én az átlaghoz képest úgy sejtem mindig kicsit lazább anyuka voltam, tán még egyesek felelőtlennek is tarthattak, volt annak idején ilyen célzás, ebből gondolom. Viszont a minap Kobak nagyon megmelengette a szívemet, mert a szavaival arról biztosított, hogy jól csináltam, legalábbis az ő számára jól. Ráadásul a rokonságból egy ifjú anyuka, akinek nem olyan rég lett kisbabája, levélben elnézést kért tőlem, hogy annak idején kommentált a fiammal kapcsolatban, mert amíg az embernek nincs gyereke, addig fogalma sincs miről is szól ez igazán.
Tettünk-vettünk, s Kobak csak úgy spontán, mint aki hirtelen ráeszmél a maga 14 és fél évével, megjegyezte, hogy neki azért több minden meg volt engedve, mint másoknak, és közben láttam, hogy teljesen belelkesül.
- Száguldhattam a kis műanyag motorral le a lejtőn! Vagy egyedül mehettem az oviba. Csak sose értettem, miért mondod, hogy neked még van egy kis dolgod otthon, induljak el egyedül. Nem is volt dolgod!!-néz rám vigyorogva.
- Persze, hogy nem- vigyorogtam vissza-, csak szerettem volna, ha megtanulsz önálló lenni. Először nagyon félve indultál el, de mondtam, hogy nyugi, mindjárt jövök utánad. Első alkalommal csak az utcasarokig hagytalak egyedül, aztán mindig kicsit tovább, míg végül el nem értél teljesen az oviig.

Vagy már elég kiskorában is próbálkozhatott a baltával fát hasogatni, meg szegelni léc darabokba. Vagy volt, hogy egyszerűen fogtuk magunkat nyáron egy rakat gyerekkel és kinn aludtunk a kertben szivacsokon a csillagos ég alatt.

Falun hála Isten ezt meg lehet tenni, városon valami más önállóság növelőhöz kellett volna nyúlnom.
Mindenesetre ha nem így lett volna, ahogy volt, biztos nem tudom elengedni Kobakot ötödikesen Ipolyságra iskolába, ami ha csupán 9 km-re van, mégiscsak egy másik ország, vagy hetedikesen Budapestre utazgatni egyedül.







2016. január 21., csütörtök

A búcsúlevél





Ilus néni félretétetett a boltban egy kacsamájat, tegnap délután el is vittem neki, mert szólt a boltos Mónika, hogy megjött.
-A fiaim is azt mondják: édesanyám, ne vonjon meg semmit magától, ami jól esik vegye meg! Úgyhogy elhatároztam, ha megérem 2016-ot, akkor veszek egy kacsamájat.
Ilus néni nagyon szerencsés, mert tapasztalataim szerint az idősek nagy része már gyönge étvágyú, van akit már nem is érdekel az evés, igaz más se, de ő annyira örömmel és olyan jó étvággyal tud enni, hogy az hihetetlen. Főzöcskéz is magának az ebéden kívül, amit viszünk neki az otthonból, de még a menzás koszttal se volt sose baja, neki mindig minden finom. Pedig sokszor tényleg nem finom ám. Élvezet még csak hallgatni is, ahogy előadja, mit fog készíteni "uzsonnára", aztán arra napokig rájár. Az uzsonna ugyanis nála nem lekváros vagy vajas kenyér, hanem ennél némileg komolyabb kaják. :-)
Ma mikor megérkeztem hozzá, mint mindig, rögtön mesélésbe kezdett.
-Tegnap délután lepihentem, de nem bírtam nyugodtan feküdni, miközben arra gondoltam, hogy ott van a fagyasztóban a kacsamáj. Felkeltem, levágtam a kisebbik felét, lementem a nyárikonyhába, kicsit megforraltam, abból jó májleves lett, aztán kacsazsírban kisütöttem. Azon nyomban melegen nekiláttam, igaz néha közben eszembe jutott, hogy 3500 ft-os kacsamájat eszek. Én úgy bezabáltam, hogy azt hittem meghalok. Fogtam is egy papírt: Drága Erikám! Köszönöm, hogy megszabadítottál a szenvedéstől. Isten veled!
-Hol van a papír??-kiáltottam rá hahótázva, mert hirtelen azt hittem csak hülyéskedik.
-Az előbb gyűrtem össze és dobtam be a sparheltba.

Igaz is, minek tartogatta volna, ha egyszer életben maradt. :-D
Hát így esett, hogy ma ebédre én is 3500 ft-os kacsamájat kóstolhattam, mert egy darabot, biztos ami biztos félretett nekem.








2016. január 19., kedd

Haiku









Hószállingózás.
Az angyalok kacagva
párnacsatáznak.




Réka útja




Megismertem egy új blogot. Sajnos nem tudom itt megmutatni nektek egy hirtelen kattintással, mert zárt, de ez a linkje, ha netán valaki szeretne meghívót kérni.

https://rekautja.wordpress.com/


Egy igazán különleges lány írja, aki öt gyereket nevel és a lehető legtermészetesebb körülmények között él vezetékes víz, hűtő, mosógép és hasonlók nélkül, s otthon tanítja a lurkóit.
Nagyon érdekesnek találom, hogy már a harmadik sokgyerekes anyukával ismerkedek meg a blogvilágban, igaz mind különbözőek (a másik kettő Chanson és Hajnalfürdő).

No szóval ha valakit érdekel egy ilyen unicum blog, s nem kritizálás vagy szörnyülködés szándékával menne oda (ezért lett zárt) biztatlak benneteket, hogy kérjetek bebocsátást Rékától!




2016. január 17., vasárnap

Web Statistics