Még kissé félénken, nagyrészt inkább engem előre engedve, de azért kíváncsian mászott fel velem estefelé Huba a dombra. Bizony különleges dolog is ez egy kölyöknek az eddigi csupán udvari és utcabeli szaladgálások után. Kész expedíció. :-)
Az ösvény épp csak látszik a nagy fűben
Huba óvatosan halad előre, mindig a közelemben maradva
Mennyi újdonság!
Teltház mindenütt :-)
Mezei varfű
Mezei varfű
Lassan felérünk a dombtetőre, Huba alig látszik ki a derékig érő fűből
Innen már szépen látszik a falu
Fürtős vagy feketéllő zanót
A nagy hársfa alatt
Kéküstökű csormolya
Itt aztán vannak különös szagok
Jövök hozzád!
Hé, mit csinálsz? Ne zavarj a vakarózásban!
Némi bóklászás után hanyatt hevertem a fűbe és azzal szórakoztam, hogy így készítettem képeket arról, amit látok. Huba egy darabig jött-ment körülöttem, de aztán lefeküdt mellém és odabújt hozzám, mellső lábát a kezemre rakta, vagy éppen elkezdte rágcsálni a csuklómat. Nem hagyott túlságosan belefeledkezni a meditációba. :-D
A nadrágom különösen tetszett ebben a perspektívában :-D
Sikerült egy igazi portrét is készítenem az örökmozgóról, csak sajnos épp szembe a fénnyel.
Végül hazafelé vettük az irányt, a már ismert úton Huba kifejezetten nagylegény volt, örömmel rohant előre. Azért mikor megálltam, ő is lefékezett. Együtt szaladtunk a lejtőn, ő persze irdatlan tempóban, akárcsak a szélvész. Négy lábon és alacsonyabb testtel bizonyára nagyságrendekkel könnyebb egyensúlyozni meredeken lefelé. :-)
A napocska ilyen gyönyörűen búcsúztatott minket a Gomb-hegy oldalában