2016. június 29., szerda

Huba első útja a Gomb-hegyre




Még kissé félénken, nagyrészt inkább engem előre engedve, de azért kíváncsian mászott fel velem estefelé Huba a dombra. Bizony különleges dolog is ez egy kölyöknek az eddigi csupán udvari és utcabeli szaladgálások után. Kész expedíció. :-)





Az ösvény épp csak látszik a nagy fűben




Huba óvatosan halad előre, mindig a közelemben maradva



Mennyi újdonság!



Teltház mindenütt :-)
Mezei varfű








Lassan felérünk a dombtetőre, Huba alig látszik ki a derékig érő fűből




Innen már szépen látszik a falu




Fürtős vagy feketéllő zanót











A nagy hársfa alatt




Kéküstökű csormolya








Itt aztán vannak különös szagok












Jövök hozzád!




Hé, mit csinálsz? Ne zavarj a vakarózásban!



Némi bóklászás után hanyatt hevertem a fűbe és azzal szórakoztam, hogy így készítettem képeket arról, amit látok. Huba egy darabig jött-ment körülöttem, de aztán lefeküdt mellém és odabújt hozzám, mellső lábát a kezemre rakta, vagy éppen elkezdte rágcsálni a csuklómat. Nem hagyott túlságosan belefeledkezni a  meditációba. :-D




















A nadrágom különösen tetszett ebben a perspektívában :-D











Sikerült egy igazi portrét is készítenem az örökmozgóról, csak sajnos épp szembe a fénnyel.




Végül hazafelé vettük az irányt, a már ismert úton Huba kifejezetten nagylegény volt, örömmel rohant előre. Azért mikor megálltam, ő is lefékezett.  Együtt szaladtunk a lejtőn, ő persze irdatlan tempóban, akárcsak a szélvész. Négy lábon és alacsonyabb testtel bizonyára nagyságrendekkel könnyebb egyensúlyozni meredeken lefelé. :-)










 A napocska ilyen gyönyörűen búcsúztatott minket a Gomb-hegy oldalában








Web Statistics