2014. december 31., szerda

Elkezdődött






Tepertő nem szobakutya. Már a méretei miatt sem, hihihi. De két alkalomkor mégis beengedem, s az egyik ma van. A többi napokon ő vigyáz rám, ilyenkor meg én rá.
Pár perce már rémülten be akart jutni, pedig én még nem is hallottam semmit. Lehet ő  sem, csak érzi, hogy vészesen és elkerülhetetlenül közeleg a szilveszteri durrbelebumm?  Még jó, hogy nem pesti kutya.
Mindenkinek áldásokban gazdag, minél kevesebb rosszat tartogató új esztendőt kíván Tepertő kutya, Bödön cica és Pipulka!
Ha van kedvetek, tartsatok velem jövőre is!










 



2014. december 30., kedd

Ünnepek előtt, közben, után





































Kovács András Ferenc








Havon madár járt:
verset írt... Már elrepült --
a kert nyitott könyv.









2014. december 19., péntek

Maris néni-száj





Megérkezem a vásárolt dolgokkal  a boltból, kezdeném bepakolni a nyárikonyhában a hűtőbe, de Maris néni rám szól:
-Jaaaj, most ne rámolj, majd én elpakolom, hát még bent szívózni is kell!
Visszafojtott vigyorral vonom felelősségre:
-Maris néni! Há maga szívat engem???




2014. december 17., szerda

Hmmmm






Egy kupica jó kis házi pálinka, tehéntejből főzött puliszka sűtszalonnával megszórva, híjjj a király fiának sincs jobb vacsorája, a betyárját neki!








2014. december 13., szombat

Most épp ez a vers kedves a szívemnek



Pilinszky János
Miféle földalatti harc



Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogycsak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?








Képeskönyv





Van aki tudja, hogy csináltam egy nézegetős oldalacskát a fb-on a falucskámról.
Aki meg nem tudja, de van kedve bekukkantani, hát íme:

https://www.facebook.com/kiskemenceikepeskonyv?ref=aymt_homepage_panel









2014. december 12., péntek

Sánc-tánc





Esti kötelességem teljesíteni indultam, vagyis indultam volna, de ahogy kikanyarodnék a hídon, pufff, bedőltem a sáncba. Pedig akkor még esküszöm nem ittam semmit. Egy az egyben bedőltem hosszában. Jó kis keskeny betonsánc, épp elfértem benne, csak a térdem lehetett útban, mert azon hamarosan vagy 10 cm-es átmérőjű fekete folt keletkezett. Milyen jó, hogy ilyen nyüzüge vagyok, mert ha nem férek épp bele, akkor jól agyba-főbe verem magam a beton széleken. És milyen jó, hogy ilyen keskeny a sánc, mert a bicikli fennakadt rajta, nem tudott rám zuhanni. Csak a kosara deformálódott el cseppet. Szóval minden szuper! Juhéjj!





2014. december 11., csütörtök

Kicsit késve






Időben jött hozzám is, csak eddig elmaradt róla a beszámoló.
Nagyon jó ám gyereknek lenni! Mint minden évben, idén is az öreg, éppen 81. szülinapját ünneplő ApuMikulás bőségesen pakolt nekünk. :-)
Ez itt az én bakancsomban lévő rakomány:







Tavaly egészen elképesztő találékonyságról tett tanúbizonyságot az öreg Miki. Ilyen puttonyokkal érkezett az általa oda vezényelt nagyszakállú. Bár azt be kell valljam, csak az unokáknak. Nekünk gyerekeknek puttony nélkül. :-D












2014. december 10., szerda

Dienes Eszter: Félálomban






Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.

Leskel az alkony,
bújik a csillag,
aki ma itt volt,
holnapra itt hagy.

Pörög a levél,
pihen a szárnyam,
gyerekkoromban
anyámmal háltam.

Megvan az ágyunk,
megvan a szárnyam,
anyám meg fű lett
messzi határban.

Apám, ő harmat,
anyámon csillog,
elűzik számról
messze a szitkot.

Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.









2014. december 4., csütörtök

Piros Miklós




Azt hiszem álszerénykedni nincs okom, mert ahogy egyik néni mondta az ünnepség után, egy színész veszett el bennem.
Rengeteget nevettünk, nem hiába készültem annyit. Két krampusz és egy manócska is segítségemre volt egyik ötgyerekes kolléganőnk kislánya személyében. Persze a poénokat sokkal jobban tudják értékelni a bennfentesek, de azt hiszem még a ma kezdő vadonatúj kolléganő is jól érezte magát.
Az öregecskék édességet kaptak, a munkatársaknak külön marhaságokkal készültem. Pl. az új kolléganő, aki takarítani fog egy WC pumpát kapott "szükséged lesz rá" megjegyzéssel. Aki a szomszéd faluból jár bicajjal, ő szolgálati járműként matchboxot, eddigi kitartása jutalmául, az egyik házi gondozó rózsaszín bundabugyit a télre való tekintettel, a főnöknőnk, aki éjszaka is dolgozik, ócska elemlámpát, aki most járja a nővér iskolát, régi iskolatáskát és hasonló bolondságokat.
A legnagyobb darab kolléganőt, aki tényleg igazán nagy darab, az ölembe ültettem, mint a Mikulás szokta a gyerekeket, hogy súgja meg a kívánságát. Néhány néninek bókolva kezet csókoltam, s bizalmasan bemutatkoztam Piros Miklós néven,  megkérdeztem, eljönne-e az ünnepség után kávéra.
Voltak harsány kacagós, és megható pillanatok. Egyik új nénink vezetékneve Peták. Tudtára adtam, hogy rendkívül örülök, hogy közöttünk van, mert ezután a főnöknő, már nem mondhatja, hogy nincs egy petákunk se. Egyik nénink olyan, mint egy hatalmas gombóc, nagyon szeret enni.  Amúgy nagyon kis csendes, mosolygós, szavát se lehet hallani, mindent nagyon megköszön.Valamikor fiatal korában ült repülőn. Erről faggattam, mert erre nagyon büszke. Hol járt? Németországban. És adtak valamit a repülőn? Átszellemült arccal válaszolt: Enni!
Volt, aki a fél életét elmesélte a Mikulásnak nagy komolyan. S volt akit ketten segítettek hozzám, de mégis odabotorkált, s mikor kérdeztem tőle jött-e  már magához a Mikulás, csak szerényen, halkan suttogta: Eddig még soha!
Hol volt az ő idejükben Mikulás? Hol volt csokoládé, meg cukorka?
Valakinek a testvére is eljött, egy nagyon aranyos néni, akit jól ismerek. Őt is kiszólítottam a végén, elkezdtem kérdezgetni, szépen válaszolgatott is, aztán egyszer csak felkiáltott: Két órája itt ülök, és gondolkodom, ki lehet a Mikulás, én ismerem ezt az asszonyt, ismerem ezt az asszonyt! Pipulkaaaaa! Hát te vagy? Viharosan ölelt puszilt, mit sem törődve a többiekkel, akiknek esetleg sejtésük se volt, ki a nagyszakállú. :-D
Egyik nénink szinte teljesen süket, az ünnepségből se igen hallott semmit, de mikor rákerült a sor, valahogy értésére adtuk, hogy mondja el azt a szép verset, amit tud, mert felvételt készítünk és az Északi sarkon majd leadja a TV.
Különben rengeteg verset tud, egészen hosszúakat is. Mindig nagyon megmelegedik a szívem, mikor elmondja valamelyiket.  S most külön nekem, a Mikulásnak szavalt. :-)


https://www.youtube.com/watch?v=pX7Gn14qg5I







2014. december 3., szerda

Nagy Piros






Másodikas voltam, mikor ki tudja melyikünk fejéből, de valakiéből kipattant, hogy páran lányok lepjük meg az osztályt és a tanító nénit Mikulásra. Nagy titokban folyt a készülődés. Rissz-rossz gúnyákba, kifordított kabátokba, sapkákba bújtunk, Technokol Rapiddal ragasztottunk magunknak vattából szakállat. Jó szagunk lett, gondolhatjátok, szipuzhatott volna belőlünk a fél alsótagozat.
Otthonról kockacukrot, háztartási kekszet csentünk, s december hatodikán bevonult vagy 4-5 mikulás(lány) az osztályba, s kiosztotta az összefogdozott cukrokat és kekszeket.
Utána nem győztük levakarni az arcunkról a ragasztót. :-D
Ezek a régi kacagtató emlékek járnak az agyamban napok óta, ugyanis két hete lázas készülődésben és izgalomban vagyok.
Kolléganőm, aki hűségesen vállalta eddig a Mikulás szerepet, idén nyugdíjba ment, így hát ugyan ki más, mint én örököltem meg tőle a stafétát.
Holnap lesz a nagy nap, épp most is a névsort írom, meg hogy kinek mit mond majd a Mikulás, de már elfáradtam, kicsit fújnom kell egyet.
Ahogy készülődtem, rengeteget vihogtam itt magamban, mikor eszembe jutott egy-egy poén. Persze igyekeztem a kolléganőktől is ötleteket meríteni, hisz én benn az otthonban ritkán vagyok szolgálatban, ők sokkal több mindent látnak, hallanak.
Persze a dolgozók sem fognak kimaradni, nekik is készültem egy-két jó-jó-jóhohohó szóval, hahaha.
Szóval most tűkön ülök, megyek is, folytatom a névsort, hogy megteljen a Nagy Piros Dossziém.
Holnap szurkoljatok a debütálásomhoz!





Lélegzetelállító




"Lélegzetelállítóan gyönyörű Vintage lámpák" címszó alatt nézegettem képeket, s kettőnél is boldogan rádöbbentem, hogy nekem lélegzetelállítóan gyönyörű lámpám van. Talán egy cseppet rövidebb zsinóron lóg, de éppen ilyen. :-D










2014. december 1., hétfő

Adventi készülődés







Szorgos nagy, kicsi és még kisebb  kezek készítik a koszorúkat, asztaldíszeket, mécsestartókat.
Közben tea és zsíros kenyér hagymával. :-)






Ugyan én "kiszolgáló személyzet" voltam, de végül csak nem tértem üres kézzel haza. Előző este jutott eszembe, hogy szőlővesszőből milyen klassz alapot lehetne csinálni ajtóra kopogtatónak. Ennek olyan sikere lett, hogy nem győztem gyártani a háromszögeket. Mikor már rajtunk, a szervezőkön kívül mindenki hazament, gyorsan  készítettünk magunknak is egy-egy kis díszt.









Web Statistics