Zörejes reggelek

Tegnap arra ébredtem, hogy rázkódik alattam a fekvőhely és az ablakon lévő dísz csapkodja az ablaküveget. Hmm, mi a szösz? Álmosan körbetekingéltem, de aztán visszadurmoltam.
Ma egy rövid csengőszó riasztott fel édes álmomból reggel 6-kor. A rossebb, ki a fene csenget ilyenkor? De ezt sose tudtam meg, mivel fordultam egyet és jobban magamra húztam a takarót. Most már igazán el se tudom dönteni, hogy csak képzelődtem volna, vagy tényleg képes volt valaki becsengetni hajnalok hajnalán.
Az már igazán nem nagy dolog, hogy hétfőn irtózatos rémálomból riadtam fel, mert a szomszéd félig lebontotta a közöttünk lévő gyönyörű patakkövekből rakott kerítést, és én annyira ordítottam volna búbánatomban, hogy egy hang se jött ki a torkomon. Nem tudom ismeritek-e az ilyet? Szörnyűséges érzés.
Na jó, az elsőnek említett esetben tényleg nem voltam őrült, utólag olvastam a neten, hogy földrengés volt ismét a környéken.

Úgy...

Úgy vágyom a fűben heverészni,  nevetgélni a Jancsihegyen üldögélve egy üveg bor mellett, úszni az Ipoly selymes vizében falevelek között , vadetető vályúban kucorogni, szénába fejest ugrani, langyos éjszakai szélben  vadlesen állni a holdat bámulva,  meggyes fái alatt tücsökmuzsikát hallgatni, elmerülni havasi cincérek kékségében, dimben-dombon, ribizlis mezőn átkerekezni, szentjánoskák lámpácskái mellett lépdelni a besötétedett ösvényen, nézni fentről a falu apró fényeit, hársvirágzás illatába belefeledkezve  lehunyt szemmel boldogul-ni.


                                      http://www.youtube.com/watch?v=rioYOoFqyAo