A nyáron háromszor sikerült kijutnom az Ipolypartra, ami csepp enyhülést jelentett természetre kiéhezett lelkemnek. Kétszer Szőrmesterrel, egyszer mászópajtival. Mint utólag kiderült, fizikailag is jót tett az úszás, igaz másnap délelőtt mindig nagyobb fájdalmaim voltak, de aztán enyhültek és egész jól tudtam mozogni egy darabig. Sajnos csak ennyi adatott, mivel autóhoz kötött dolog, bicajjal túl messze van, és a bicajozás csak kicsi távra működik most, esteleg boltig, patikáig.
Számomra az Ipolynak van valami varázsa, végtelen nyugalma, békéje, csodásan jó dolog lassú, merengő folyásában hangtalan karcsapásokkal szelni a vizet a falevél-csónakok közt. Nem vagyok jó úszó, de ha igyekszem, akkor sikerül elfelejtenem az alattam lévő mélységet, bár akkor érzem magam biztonságban, ha leér a lábam. Mégis azt a részt szeretem jobban, ahol ellep a víz, és van az úszásban valami kicsit izgalmas de mégis megnyugtató, hogy merem rábízni magam az alattam lévő mélységre. Nem igazán tudom ezt megfogalmazni, ez csak egy különös érzés itt belül.
Mindig késő délután mentünk, így ránk is alkonyodott, egyik alkalommal már szinte sötétben úsztunk. Ez azért volt hihetetlen élmény, mert ahogy csupán a fejem lógott ki a vízből, egyfolytában ott cikáztak körülöttem a denevérek és ebben is volt valami kettős, egyrészt izgalmas és kicsit ijesztő, másrészt felemelő érzés, hogy teljesen a természet része vagyok, benne mozgok, vele együtt lélegzem. Az ember azt gondolja, hogy jujj, denevér, nehogy hozzám érjen, nekem repüljön....persze ha megtörténik, tulajdonképp semmi, alig érzékelsz valamit. Itt meg nem sok esély volt rá, hisz lassan haladtam a vízben, számukra teljesen kiszámítható módon. Tavaly, Szatmárban este, bicajozás közben, mikor nagyobb sebességgel haladtam, nekem jött egy, innen tudom, hogy tulajdonképp nem is igazán érezni. Miért van mégis a fejünkben, legalábbis nekünk, nőknek, hogy az juj-juj-juj iszonyú dolog? :-)
Szóval ha csak háromszor is, de örülök, hogy kijuthattam az Ipoly gyönyörű partjára, örülök a barátok szívmelengető társaságának, a mozgásnak, a finom szalonnának és bársonyos vörösbornak.
