Szorgalmasan figyeltem mit csinálnak az előttem haladók, s nagy igyekezettel próbáltam őket utánozni. Így aztán a szürke műanyag ládában landolt a hátizsákom, a kabátom, nyakamból a géz kendő, majd némi tétovázás után a nagy bakancs is a lábamról.
-A pulóvert is vegye le!
-De akkor fázni fogok-tétováztam megrendülten, de végül engedelmeskedtem.
Ott álltam zokniban, egy szál, az eltévedéstől, a plusz kerülőutaktól, a rohanástól, az izgalomtól csurom vizesre izzadt pólóban vacogva.
-A kendőt is vegye le!
-Milyen kendőt:???-néztem a fickóra értetlenkedve, s most már türelmemet vesztve.
-Ami a fején van -jött a lesújtó válasz.
Az agyamban lassan felbukkantak az internetem kevergő vicces történetek, hogy milyen baromságokat tudnak kérdezni pl. telefonon a szolgáltatótól egyes ügyfelek, s máris megjelent rémálmaimban, hányan fogják olvasni esetemet a "Hülye kérdések biztonsági ellenőrzés során" címszó alatt.
Hát igen, az igaz, hogy odahaza mindenki tudja, hogy a piros mackós fejkendő és én egyek vagyunk, de a fickónak erről halvány lila gőze sem volt.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy az arab nőket is ennyire levetkőztetik-e, vagy csupán hollywoodi alakomnak köszönhetem a megkülönböztetett figyelmet.
