Idén már hetedszerre voltam Mikulás az otthonban. Úgy érzem, ez a szerep teljesen rám ragadt, annyira, hogy még betegen is el kellett mennem mókázni. Hiába na, a Mikulás pótolhatatlan.
Énekelgették is nekem szépen a "Hull a pelyhest", mikor nagy hangon, kezem lengetve leállítottam őket, hogy én ezt már annyira de annyira unom, kérem szépen énekeljenek már valami mást. Képzeljék csak el, mikor az ötszázharminckettedik háznál is ezt hallom.
Így aztán kívánhattam, és azt a nótát kértem, hogy "Zsebkendőm négy sarka, simára van vasalva". Mindjárt fel is vidultam tőle, csujogatva, táncolva háláltam meg.
