Azt hiszem már hagyománnyá vált, hogy ha valamelyikünk utazik valahová, akkor képeslapot küld onnan a másiknak. Ez olyan jó, kedves, és kicsit nosztaligkus dolog is a sok online-oskodás közepette.
Most is megérkezett a csodás, Arany utcácskás képeslap, aminek nagyon megörültem, s mikor a záró mondatot elolvastam, teljesen meghatódtam, elaléltam, elpirultam és büszkén kihúztam magam:
" Drága gyönyörű
ölellek
Katici"
Aztán néhány másodperc múlva összezavarodtam, és tüzetesebben megvizsgálva rájöttem, hogy a
"D " az "P".
Kicsit elszomorodtam ugyan hirtelen, de ez nem tartott vissza, hogy hahótázva mutassam meg kolléganőimnek nagy leégésemet. :-D
