2017. január 2., hétfő

Hála, hála, hála!




"Szép utakat, hozzá erőt, egészséget kívánok az idei évre. Több nem is kell, mert kutyád és barátaid vannak :-) " -írta Fodorka az előző bejegyzéshez.


Nem nagyon szoktam visszatekintést, összegzést vagy hasonlókat csinálni év végén, általában terveim sincsenek soha a jövőre nézve, mivel a mai napnak élek, de  valahogy most decemberben mégis többször eszembe jutott az eltelt esztendő.
Régen éreztem magam ilyen boldognak, mint 2016-ban. Pedig sok nehézség volt.
Apu betegsége, amivel aztán el is ment a szabadságom nagy része, így pihenésre, "nyaralásra" nem maradt, örökre búcsúzás kedves gondozottaktól, végigkísérni valakinek a nyomorúságos utolsó napjait embertelen körülmények között, amit már a lelkem alig viselt, mert úgy éreztem magamra hagytak, szembesülni nap mint nap a csóróságommal, fillérek kuporgatása, a megoldhatatlannak tűnő gondok a ház körül, kedves Tepertőm szörnyű betegsége és halála, a sok idegeskedés, bosszankodás Huba miatt, a saját lelkiismeretemmel való hadakozások bizonyos kérdésekben, a kedves régi fényképezőm tönkremenetele, és ki ne tudná még az ilyen és hasonló dolgokat sorolni hosszasan.
És mégis! Ha az elmúlt évre gondolok, szélesre húzódik a számon a vigyor.
Apu meggyógyult!!! És nemcsak meggyógyult, de az év végére szinte az összes leadott kg-ját visszaszedte, újra bicajra bátorkodott 83 évesen ha már csak rövidke utakra is, és újra nagy kedvvel forgolódik a konyhába kifogástalan vasárnapi menüket készítve a lányainak és unokáinak. Igen, mert van egy testvérem aki a világon a legjobb és van egy gyönyörű fiam, aki azt mondta ő nem kér semmit karácsonyra, mert mindene megvan, és 15 évesen is nyilvánosan magához ölel és megpuszil a metrón vagy az utcán.
Nyaralás ugyan nem volt, de voltak szebbnél szebb túrák itt a hegyemen, volt via ferráta, hosszú idő után újra láthattam a Tátrát és képes voltam megmászni egyik csúcsát téli körülmények között.
Fiatalkori álmom, amire már szinte nem is gondoltam elkezdett beteljesülni, tulajdonosa lettem egy gyönyörű kék hegymászó kötélnek, egy piros sisaknak, via ferráta felszerelésnek, karabinereknek, reversonak és ami a legfontosabb: egy igazi mászótársnak, akivel olyan boldog órákat élhettünk át miközben csetlettünk-botlottunk a közeli sziklán, hogy arra szó nincs is! És Laci nem csupán mászótárs, hanem legjobb barát is, akire mindig számíthatok és ez minden kincsnél többet ér.
Mint derült égből a szivárvány bepottyant az életembe Bogi, nem is Bogi, hanem BOGI, és megtapasztalhattam a rég elfeledett érzést, hogy milyen ha itt van a közeledben egy barátnő, akivel lehet kirándulni, lehet szalonnát sütni, lehet kreatív délutánt rendezni vagy csak ülni a fűben és dumcsizni.
Sok szép és vidám pillanatot élhettem át a munkám során is, lehettem újra Mikulás, láthattam az öregecskék mosolyát, kacagását, sok száz ölelést, köszönömöt és hálaszót kaptam, a szeretetről nem is beszélve amit felém sugároznak a hétköznapokban. Rengeteg kávét, teát itattak meg velem, rengeteg süteményt etettek meg velem, volt aki direkt azért főz, mert tudja, hogy ebédidőben érek hozzá és boldog, amikor látja, hogy jóízűen eszem az egyszerű ételt.
Nagyszerű kolléganőim vannak, akikkel ha adódnak is nézeteltérések, mindig egy csapat vagyunk és jókedvűen mehetünk be reggel.
Hosszú évek után újra találkozhattam a kedvenc tanár bácsimmal, akivel azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, aki megajándékozott az új fotómasinámmal és ezáltal annyi, de annyi örömet adott nekem, hogy szerintem ő azzal nincs is igazán tisztában, hisz egy-egy szép dolog megörökítése a kirándulásokon vagy a sima hétköznapokon rendkívül fel tud tölteni.
Sok új embert ismerhettem meg a kirándulások és mászások során, s az új emberekkel új távlatok is nyíltak, barátságok kezdődtek, mert mi más is lehetne fontosabb ezen a világon, mint az emberi kapcsolatok. Még virtuális ismeretségből is lett élő barátság, sőt, ott van Niki Nagy-Hideg-hegyről, aki olyan igazi szájtátós rácsodálkozás volt. S ha már a virtuális térnél tartunk, itt vagytok ti, akik szintén nagyon fontosak vagytok és rengeteg örömet adtatok az év folyamán. Mert mindenképp szeretek írni meg fényképezni, de ha nem volna, akinek megmutathatnám az élményeim, akkor ezzel is szegényebb lennék, így viszont sokszorozódik az örömem.
Bébéken lehetek, nagyrészt egészséges vagyok, soha nem kellett az év folyamán éheznem, mindig volt fedél a fejem fölött, van meleg kályhám, a szükségesnél jóval több ruhám, vagány bakancsom.

Több nem is kell, mert kutyám és barátaim vannak!! :-)





Web Statistics