Annyira hamar kikeltek a kis fiókák, szinte észre sem vettem, hogy eljött az ideje. Csak az tűnt fel, hogy rozsda mama nem ül a fészken.
Tüzetesebb szemlélődés után valóban mozgást észleltem a ficakban. Juhéjjj, egy pihés fejecske!
Azannya, ezek öten vannak! Szép nagy család. Tejfölös szájú sereg. :-)
Rozsdás mama csinos, pasztell szürke kosztümben épp megpihen a kifutópályán, mielőtt a tátogó bölcsisekhez reppen. Olyan szép, igazi lányos csillagszeme van, ezt már akkor is megfigyeltem, mikor a tojásokon ült.
Valaki kapott, a többiek tovább kiabálnak: Nekem! Nekem! Nekem! Bár ez a kiabálás még nagyon halk, de lesz itt pár nap múlva akkora hangzavar, hogy csak na!
Aztán mivel nem jön több ellátmány, visszakuporodnak a jó puha kuckóba. Rozsdás mama még egy picit szemrevételezi őket, aztán újra útrakel. Hiába na, öt gyerek, az öt gyerek.
Némi szünet után befut rozsdás papa, és megmutatja hátulról, milyen fantasztikus cifra gúnyája van. Most igazán megfigyelhető a különbség tojó és hím között. Ritka szép pár, ennyire még egyik évben sem volt felfedezhető a más tollazat. Nem győzök gyönyörködni a halvány szürke mamában és a jóval sötétebb papában.
Rozsdás papa egy félfordulattal a menő napszemüvegét is megmutatja, közben létszámellenőrzés tart a fészekben és békésen nyugtázza, hogy minden rendben van.
