2016. június 27., hétfő

Élet





Füleimnek kedves hangzavar a teraszon: óriási csicsergéssel fogadnak a fiókák minden egyes falatot, ami érkezik. Csupán hallgatózás alapján felmérést tudnék végezni, mennyi időnként kerül finomság a szájukba. :-) Annyit mondhatok, hogy gyakran.
Sokszor elgondolkodom, milyen egyszerű és szép is a rozsdafarkúak élete. Egy-két nap alatt megrakják fészküket mohából, fűszálból, kutyaszőrből, amit épp találnak, egy darabig ülnek a tojásokon, aztán két hétig egyhuzamban hordják a kicsiknek az ennivalót, s azok pikk-pakk kirepülnek. Még egy darabig vigyázzák őket a fészken kívül is, aztán a fiókák önálló életet kezdenek.
Mi, emberek meg éjt nappallá téve gürizünk hosszú-hosszú évekig, hogy pénzt keressünk, hogy házat építsünk, hogy berendezzük azt, aztán hosszú-hosszú évekig, sőt évtizedekig gondoskodunk az utódainkról. Mindez annyira abszurd és hihetetlen a kismadarak egyszerű életét látva.





Mamkának



Web Statistics