Őszibarack

Lett egy új gondozottam. Egy bácsi, ami nagy ritkaság. A feleségével él, de ő már nem győzi az ápolást, így sok győzködés után elfogadta a segítséget. Az én fő feladatom a fürdetés illetve Péter bácsi sétáltatása, mivel teljesen megvakult, még fényeket sem érzékel. Most rázódunk össze, voltak már bakik, voltak mosolygós dolgok mint ahogy az lenni szokott egy új helyen.
A minap, fürdés után Péter bácsi bőrét kentem a patikai testápolóval. Ő állt, én előtte kuporogtam egy puffon mert a lábai voltak soron.
-Péter bácsi nem is ráncos-mondom neki, mert 85 éves létére tényleg szép sima az arca-, olyan akár az őszibarack.
-Tényleg?-kérdezi mosolyogva, s láttam rajta némi kis szégyellős büszkeséget is.
-Igen-igen-bizonygattam-, tényleg olyan sima. Nehogy még a végén Irma néni éjjel beleharapjon!
Na lett erre nagy hahótázás, hármunk közül nem is tudom melyikünk rötyögött jobban, valamilyen szempontból mindenkinek tetszett ez az elképzelt szituáció.
Péter bácsi úgy nézett le rám a puffra, mintha látna, egyenest az arcomba, és becsszó csillogott a két vak szeme.




ui. Valaki felhozta ezt a dolgot, azért írom ide, hogy a neveket nagyrészt megváltoztatom, vagy kicsit átalakítom, tudjátok, mint Katici szokta a cseppjeinél. Szóval ne keressétek Péter bácsit és Irma nénit a faluban ha erre jártok, meg a többieket sem. :-)
Azokét nem szoktam, akik cseppet sem bánják, ha kikerülnek keresztnév szerint a netre, sőt büszkék rá. Mint mikor Ilus néni majd meghalt a boldogságtól, hogy ő felkerült a pészmékre. :-D ( fb ) Vagy Franci néni, aki még hangoztatja is, hogy három faluban ő a legöregebb, és mindig kérdezi tőlem, hogy ugye őt mindenki ismeri. :-)