Kísérletezgetek. Kíváncsi vagyok mennyire lesz majd érezhető a mézben a gyógynövények íze, hatása. Készül majd még kakukkfüves is, csak most kifogytam az akácmézből. Amúgy a virágmézet kedvelem legjobban, de az becukrosodik idővel, itt pedig a látvány is fontos.
Nagyon régóta vártam már a mai látogatót. A kertet pár éve úgy alakítom, hogy jól érezhesse magát, vannak jó kis bokros részek, s a tavasszal lemetszett ágakat sosem égetem el, hanem fölhalmozom egy rakásba, hogy búvóhelyet találhasson ha erre jár. Télen használok ugyan a rakásból gyújtósnak, de a következő tavasszal pótolom a kupacot. Persze ez más szempontból is hasznos, hisz nem terhelem a levegőt az égetés füstjével, terhelik azt épp elegen a környéken, még abban az időszakban is, mikor tilos volna tüzelni.
Az esti locsolást végeztem a szürkületben, mikor megpillantottam az almafa alatt. Meg sem ijedt, még csak össze sem gömbölyödött ahogy megközelítettem és köszöntem neki. Kis gombszeme csillogott, orrocskája apró, gyors mozdulatokkal szuszmákolt bele az esti levegőbe. Sokáig guggoltam mellette és beszélgettem neki.
Aztán lassan sántikálva bementem a házba a fényképezőért, közben rövidke lábain arrébb sétált, de továbbra is bátran fogadta a közeledésem. A falka megjelenésére is csak félig-meddig húzta össze magát, aztán újra kinyújtózott, csupán az orra járt továbbra is gyors ütemben. Persze nem is engedtem a gazfickókat túl közel hozzá, mert ha egy nozi szúrás után elkezdik ugatni, akkor hamar összegömbölyödik. Így csak ismerkedés céljából megszimatolták, de a figyelmeztetésemre szófogadóan hátrébb húzódtak.
A koma türelmesen várta, hogy a sötétedő kertben megpróbáljak róla képeket készíteni, ami persze nem volt túl sikeres, a vakut is muszáj volt használnom. De sebaj, az élmény megmarad, még ha a fotók csapnivalóak is lettek.
Micsoda egy bátor sündisznócska ez, még szellem-Cosinustól sem rémült meg.
Ide a végére pedig egy bájos videó:
https://www.youtube.com/watch?v=aBTGfShA7NU&t=106s&ab_channel=ATevaNL1
Úgy hozta a sors, hogy megismerkedtem egy legénykével, aki itt szokott önkénteskedni nálunk a kisvasútnál és nagyon szeret túrázni is.
Korához képest-most tizedikes gimnazista-igen komoly és okos fiú, teljesen másképp viszonyul az élet dolgaihoz, mint általában a kortársai.
A héten is itt dolgozott a vasúton, s mivel megtudta, hogy hosszasan betegeskedek, megkérdezte egy üzenetben, hogy segíthet-e nekem valamit. Nagyon meghatódtam, ebből a gesztusából is látszik, hogy nem egy átlagos 16 évesről van szó.
Vaciláltam mi legyen, s végül megkérdeztem tőle, nem volna-e kedve elvinni a kutymákokat sétálni, mert miattam szegények ők sem jutottak el tavasz óta kirándulni. Mivel Levi maga is állatbarát, megígérte, hogy másnap elviszi őket futni, estefelé át is jött megbeszélni a részleteket, amiből végül hajnal kettőig tartó dumálás lett, Huba és Mamusz közben teljesen beleszerelmesedtek.
A futás nem úgy alakult, ahogy tervezte, épp bődületes hőség volt, a kutymákoknak nem annyira tetszett a szaladás, végül csak kirándultak, de azt igen nagyot, mert egy kis eltévedés után 21 km lett a táv. Az ebek végül már alig lihegtek, az út végén Huba be is fordult egy idegen, nyitott kapun és egyszerűen lefeküdt az árnyékban, hahaha. Ettől függetlenül nagyon élvezték a napot, elég szófogadónak is bizonyultak és továbbra is csüngtek Levin. Még képeket is kaptam a túráról.
