Képes Géza: Igen de

barát?
igen
de
nem ér rá –

szerető?
igen
de
nem ér rá –

kártya-
partner?
sakk-
pertner?
séta-
partner?
igen
igen
igen

de nem ér rá

más-más irányban
loholunk
pedig mehetnénk
lassan
kézenfogva
együtt bomlásnak
indult
az emberiség:

a sort mi kezdjük
s talán
be is
mi
fejezzük –

barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap
már néma.

Mammka-féle

Nagyon szeretem, mikor Mammka filmeket ajánl a blogján. Azok mindig olyan igazi, szép filmek szoktak lenni, amit jólesik nézni.
No tegnap véletlenül ráakadtam egy ilyen Mammka-féle filmre, leglábbis rögtön Ő jutott eszembe, ahogy elkezdtem nézni.

http://www.youtube.com/watch?v=oEFjZf4wjxA

Belélegeztem....

Belélegeztem
az eget. Bárányfelhők
folynak szememből.

Tesch Gábor Ferenc: õszutó

Az elszáradt rózsákat rég kidobtad,
mondván: halott virág ne éljen a házban.
Talán az őszutó tette, talán a
kedvem hozta. Valahogy több volt a barna
levél, mint a sárga. Hűvösebb idők,
sötétebb délutánok jöttek. A posta
hetente. Mesélted, hogy apád az italt
nem szégyellte, de szerette. Na és. Nincs
mit bánni. A házba a kavicsos út
felől könnyebb bejárni. Most kabátot és
kesztyűt veszel. Csontjaid is fáznak. Belül
fázol. Határozott céljaid voltak
még tegnap este. Én mentem a menthetőt,
te magaddal vitázol. Így és ennyi.
Igyekszem a ritmusod még idejében
felvenni, bár kétségtelenül gyors tempó.
Ha huzamosan előttem jársz nem tudlak
követni. Sajnálnám a végét. Spájzban
zsák krumpli, hagyma, mogyoró, egy kampó.

B.Radó Lili: Emlékül

Te nem szereted, csak a piros rózsát?

Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,

Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?

Te csak az izzó napot szereted,

meg a ragyogó, azúrkék eget?

Én, kedves sohse leszek napsugár,

csak sápadt pír, csak távoli derengés,

amin az ember egy kicsit mereng; és

virág se vagyok, kitűzni való,

csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.

Mezey Katalin: Olyan közel

Olyan közel engedtelek magamhoz,
hogy már végképp
sosem fogom megtudni:
ki vagy.

Ily gyorsan?

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=JRqPJdgdnIM

Már csak keskeny sáv

a nappal az ég alján.

Ily gyorsan eltelt?

Popper Péter

"Nem lehet harmonikusan együtt élni valakivel, ha nincs benne a kapcsolatban az a motívum

is, hogy nem tehetek meg a másikkal bármit, mert elveszíthetem. Feltételekre szükség van.

Ezt persze nagyon nem szeretik az emberek, mert bennük van az az infantilis vágy, hogy

feltétel nélkül fogadják el őket. Ez azonban irreális. A valóságban nem működik."

Paklenica

Erdős Olga: A nappali kanapéján

Konzerválnám ezt a percet veled.
Befőttes üvegbe raknám, aztán
a polcra, és csak akkor bontanám
fel, ha túl sok a hétköznap. Rájárnánk,
mint baracklekvárra a gyermek.
Kenyérre kennénk a meghittséget,
mely úgy bújna nyelvünkhöz,
ahogy most én hozzád
az ősz eleji szürkületben
a nappali kanapéján.

Nővérszáj anno x éve :-)

-Miért nem fiút hoztatok?
-Mert azok épp elfogytak a kórházban,  lányból meg sok van és olcsóbb.

Lurkószáj

De jóóó, nagy vagyok, nagy vagyok, nagy vagyok!!!
-És az miért jó?
-Mert elérem a fahéjat!    (egy magasabb polcon van)
-És még mért jó?
-.....
........
......
...nem tudom...


( 12 éves)

Pihenőben

Finy Petra: Alíz végre alszik egy jót

Az idős házaspár reggelente kijárt a temetőbe
Mindig elhajtottam mellettük
Pont a kanyarban értem be őket általában
És megbámultam a csodálatosan csillogó kapákat és gereblyéket

Karácsonyra kaptak egy tandembiciklit a fiuktól
Ezért tavasszal már ezen a gyönyörű ikerbiciklin
Hajtottak ki jól ápolt halottaikhoz

Az asszony ült hátul
Ő egy kicsit gyengébb volt
Nehezebben ment neki a tekerés
Meg néha szédült is
Ezért a férfi sokszor egy hevederrel rögzítette az üléshez

Talán így történhetett, hogy az öregember csak
Akkor vette észre az asszony halálát
Amikor leszállt a bicikliről

Nem kezdett el jajveszékelni
Csak ennyit mondott ijesztő nyugalommal:
- „Alszol, Alíz? Aludjál, Alíz!"

Érintés

"Ha valakit megölelünk, akinek rossz napja van, talán több jót teszünk vele, mint az összes kiejthető szóval a világon. Ha valakit egy meleg öleléssel köszöntünk, az önmagában elmondja: „Nagyon örülök, hogy látlak!”

(Dr. Nyitrai Erika)


http://www.nlcafe.hu/nlpsziche/20111204/miert_felunk_az_erintestol_/