2013. július 29., hétfő

Nyár




Ájult virágok
dőlnek poros kőfalnak.
Sistereg a nyár.



2013. július 28., vasárnap

Hegedűs János fotói














Váci Mihály: Végül


Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri, hogy
meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.





Ébredés után





Zaklatott létből
álmomba lépnék újra.
Hol van az ajtó?






2013. július 26., péntek

2013. július 25., csütörtök

Bartuska emlékére





Pitypangpihék a
napok. Egy fuvallatra
tova repülnek.



2013. július 21., vasárnap

Hervay Gizella: A lány, aki virágot lépik





Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.


haiku




Fejlámpám fénye
felér a holdig, attól
oly kerekded ma.



Misztrál és a többiek





Tegnap este Nagymaroson jártam a Misztrál fesztiválon.
Nagyon ritkán van részem ilyesmiben, s talán ezért is értékeltem különösen, hogy eljuthattam.
Szélkiáltó, Budafolk Band és maga a Misztrál volt műsoron. Ez utóbbit szájtátva és teljesen elvarázsolódva hallgattam. A templomkerti élő előadásnak hihetetlen hangulata volt, felvételek ilyesmit soha nem tudnak teljes mértékben visszaadni. Talán kell hozzá a hely szelleme, az éppen ott járó szél, s az összes jelenlévő lélegzete. Ki tudhatná ezt megmondani?
Oly sok szép dal hangzott el, hogy nem is tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban.
Egyikről, ami különösen megérintett ( Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán )  nem találtam felvételt, de egy másikról igen.

http://www.youtube.com/watch?v=H5RtPoMFq6s


Keresgélés közben ráakadtam a tagokkal tavaly készült kis riportokra is, s azokat meghallgatva, megnézve egyáltalán nem csodálom, hogy ilyen gyönyörűségeket tudnak alkotni.







2013. július 20., szombat

Böjte Csaba







"A mohó, az élvezeteket két kézzel habzsoló, tikkadásig mindent felfaló világunknak szüksége van a kacagva mindent szétszóró költőkre, a nagylelkűen mindent odaajándékozó szentekre, az igazság szépségétől megrészegült tudósokra. Nélkülük világunk eltörpül, és a fogyasztás bálványa előtt kuporgó gnómok leszünk, kiknek egyetlen célja nyerészkedő, önző milliárdosok vagyonát gyarapítani. Világunk a megújító idealisták, szép eszméket hordozó költők, próféták nélkül megfeneklik. Biztos vagyok benne, hogy a XXI. század prófétái itt vannak köztünk! Ne féljetek megszólalni, megfogalmazni és kimondani a lelketek mélyén körvonalazódó tiszta vágyakat, keressétek a legszebb szavakat, színeket, hangokat, és szólaljatok meg! Tegyük otthonunkká ezt a világot!"













2013. július 19., péntek

Lurkószáj helyett most kolléganőszáj





Reggel ahogy beértem az öregotthonba, kolléganőm rettentő vehemenciával pakolt, rámolt, rakosgatta a hatalmas badellákat, edényeket, zörgött, csörgött.
-Húú, de pakolsz, rámolsz!-mondom ámulva.
A  munkából fel se nézve, valahogy nagy komolyan ez csúszott ki a száján:
-Nem lehet itt lacifaszázni!

(szerintem ő maga még utólag sem jött rá, mit mondott :-DD )




2013. július 17., szerda

Nyilas Misi módján



Pakkot kaptam.
Még pedig a blogtársadalom egyik csendes, szerény tagjától, kinek szokása időnként pakkokat küldeni szanaszét az országba, és ezzel örömet szerezni.
Igaz, Chanson? Igaz, Katici?
Megtaláltam az értesítőt, s mikor a postán jelentkeztem átvételre, hát a postás kisasszony egy akkora csomagot préselt nekem ki az ablakon, hogy elhűltem. Jó nehéz is volt, és gyönyörű kékeslilás tapétába csomagolták, amit külön megcsodáltam. Azaz mit csomagolták? Atombiztosan bevonták mindenfélével, a kibontás kb. fél óráig tartott.

A tartalma pedig:
-1db vadonatúj hótaposó
-1db originált hosszú ujjú fehér ing 
-1db originált rövidujjú fehér ing
-1 db originált vagány rövidujjú zöld póló ( polgári természetőr segédkatonáknak éppen megfelelő, bár az emblémája vasutasokéra emlékeztet ;o)  )
-1 db  originált vagány hosszú ujjú zöld póló
-1db   originált zöld nadrág
-1db   originált zöld kiskabát

Cipőpaszta nem volt benne, úgyhogy nem ette meg senki.

Kettőt találhattok kitől jött a pakk. :-)






2013. július 15., hétfő

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...





Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.





Portrait of Cléo de Mérode by Charles Ogerau, 1895.







2013. július 13., szombat

Web Statistics