2019. február 13., szerda

Szívküldi öregotthonosan







Évike nővér ma reggel lázasan lapozgatott a Bibliában: Hol is van a Szeretet himnusza?
Kiderült, hogy Valentin napi foglalkozásra készül az öregecskéinkkel, szívküldi lesz a program. Na tessék! Valentin nap-gondolom sokan fanyalognak ennek a ránk erőltetett ünnepnek a hallatán, de Évikénk sajátosan átformálta, s olyan délelőttöt rendezett, amit utólag még azok is meghatódva élvezhettek, akik ott sem voltak. Pedig nem volt vörös rózsa, sem marcipánnal töltött szív alakú csokoládé, sem egyéb pénzbe kerülő úri huncutság, csak papírból kivágott ákom-bákom szívecskék és sok-sok szeretettel teli gondolat.
Mindenkit sorra vettek egyesével, és ráírták egy-egy papírszívre a neveket illetve azt, hogy az illetőt miért szeretik. Az idősek közösen okoskodták ki a társaikra illő legjobb gondolatot. Volt aki még plusz szivecskét is kapott. :-) Utána bennünket, nővéreket, takarítónőket, házi gondozókat is sorra vettek, és igazán találó, frappáns dolgok kerekedtek ki. A nekünk szánt ajándékokat egy nagy borítékba tették, hogy majd alkalomadtán mindenki megkaphassa mikor épp rá kerül a sor a szolgálatban. Van akit azért szeretnek, mert kedves, van akit azért mert sokoldalú, van akit azért, mert nótás kedvű, de azt hiszem főnöknőnk, Marika kapta a legszuperebb szivecskét, amin ez állt: "Szeretjük, mert az egyik kezével fegyelmez, a másik kezével kegyelmez"

Talán akik a faluból, vagy látogatóként bejönnek az otthonba, csupán annyit látnak, hogy egy rakás idős ember üldögél félig szunyókálva a nappaliban a TV előtt. No ez aztán nagy tévedés. Ők még csukott szemmel is figyelnek. Nagyon is figyelnek! A szemükkel és a szívükkel is.











Web Statistics