2015. május 16., szombat

Szombat délután





Ma semmi nem lett abból, amit elterveztem. A kertben szerettem volna dolgozgatni, de kinyúltam.
Délután felmásztam a pipulka-fészekbe, süttettem magam a napon, olvastam, szunyókáltam, nézegettem alattam a világot. Anita öntözte a veteményesét, Dani malaca kitörő ujjongással fogadta, amint kinyílt az ólajtó és megjelent a kaja. Gazdája közben a kecskesereggel pörölt, hogy engedjék már közelebb. Nekik is hordta vasvillaszám a zöldet, minek következtében nagy dulakodás támadt az etető körül. A fehér színű Terrorista öklelte társait, a kicsik vidáman ugrabugráltak. Mártikának elbődült a fenti utcában a tehene, úgy tűnik ott is etetésidő.
Az általam lekaszált fú illata keveredett a nyíló akáccal, Tepertő hűségesen őrzött a létra aljánál, el se mozdult onnén.
Csupa-csupa idill!

Na nyomás aludni, holnap korán csörög a vekker!






Mégis





Mióta jó idő van egyfolytában le vagyok maradva blogilag. Mind írásban, mind kedves blogjaim olvasásában. Ide ugrok, oda kattintok, ha benézni van is időm valahová, kommentelni már nem biztos, hogy futja. Van, hogy egészen egyszerűen elalszom a gép mellett. :-)
Tegnap pl. azt mondtam, hogy ma délig fogok aludni, mert holnap hosszú műszakos leszek benn az otthonban. Hát ember tervez, Isten végez. Szűnni nem akaró telefoncsörgésre ébredtem, sokáig kellett biztatnom magam, hogy másszak ki a paplan alól. Egyik nénim volt az, alig bírt még beszélni is, olyan rosszul érezte magát, jaj, jöjjek fel.
Roham tempóban ugrás, zuhanyozás, öltözés, fésülködéssel már nem törődve fel a bicajra, aztán kerítésmászás, vérnyomásmérés, ügyelet felhívása. A hölgy a vonal másik végén elég érdekes volt. Úgy tűnt a távolból akar diagnosztizálni, szinte lerázott volna, de végül azt mondta: Látom maga hozzáértő, indokolt kiküldenem a doktor urat.
Majd hanyatt vágódtam. És ha történetesen csak a szomszéd néni telefonál, aki laikus, akkor simán lerázza, vagy mi??
Egy órát vártunk, addig teát csináltam, macskát etettem, iratokat keresgéltünk.
Szerencsére a kiküldött doktor úr nagyon kedves volt. Már a kapunál bemutatkozott, majd külön a néninek is, rengeteg felszerelést hozott magával, szépen, udvariasan beszélt. Irtó fiatal volt, vagy csak annak nézett ki? Ezt nem tudom, de az biztos, hogy még nem volt belefásulva a munkájába. Alaposan kikérdezte, megvizsgálta a nénit, nem legyintett rá, hogy 80-on felül mit akar.
Közben összeszaladt a darab, már három barátnő, ismerős ott téblábolt a teraszon rémülten, be is hatoltak volna, ha nem vagyok ott őrként. :-) Egyikük aggódott, hogy benn kéne lenni valakinek, hátha Maris néni nem tudja megjegyezni, mit mond az orvos. Megnyugtattam, hogy jobban meg tudja jegyezni bármelyikünknél. Nagyon okos, értelmes asszonyról van szó.
A doktor úr sokáig elidőzött, injekciókat adott, nem akarta elhinni, hogy Maris néni kiigazodik a millió gyógyszere között, úgyhogy azt is leellenőrizte, hogy valóban ki tudja-e választani azokat, amiket reggel kell bevennie.
Kintről hallottam, amint már indulóban azt mondja: Szó se lehet róla, maga csak költse a drága gyógyszereire a pénzt!
A kapu felé menet nekem megköszönte a segítséget, én pedig azzal búcsúztam el tőle: Doktor úr, maradjon ilyen kedves, ez az öregeknek nagyon sokat jelent!
Mosolygott, bepakolta a cuccait és elrobogott.

Szóval a délelőttöm nagy része elment.

Ez a bejegyzés is, ami következik már egy hetes, de nem akarom kihagyni, mert csuda klassz élményben volt részünk.
Egy meghirdetett madárleső túrán vettünk részt Kobakkal. Az elmaradt madarászás helyett hát mégis volt alkalmam kicsit kukucskálni.
Jó kis csapat gyűlt össze, idősebbek, fiatalabbak, gyerekek, kamaszok vegyesen. Három szakértő kalauzolt minket. Attól kezdve, hogy elindultunk, már a házak közt is magyaráztak, kiket is hallunk. Így rögtön az első kuncsaft örömet okozott, hisz pontosan ez a madárka szokott csicseregni a házunk tetején ágaskodó hatalmas, békebeli antennán. Csicsörkének hívják. Nagyon passzol rá a neve.
Találkoztunk a mezőn fülemülével, barát poszátával, pacsirtával, cinegékkel, de az igazán izgalmas rész akkor következett, mikor betértünk az erdőbe, és szemrevételeztük a kihelyezett odúkat. Ezen a területen 100 van kihelyezve, s egy fiatal fiú kezeli őket, most is ő kaszálta le előttünk a füvet, hogy be tudjon hatolni a csapat a bozótosba, s ő emelte le szétszedhető kampós bottal őket a fákról, hogy megnézhessük.
Mondhatom a felnőttek legalább annyira élvezték az egész túrát, mint a gyerekek. Izgalommal álltuk körül az épp aktuális odút, hogy meglessük, tetejének felnyitása után kiket találunk benne.



Szántóföldjáró

















Egy marok kopasz kukac, meg még egy marok kopasz kukac...
(bölcsis cinege fiókák)





Magyar szegfű








Igen, az a kicsi bunkócska a szárnyam. :-)







Csuszka fióka





Mivel az én gépem ennél többre nem nagyon volt alkalmas, a továbbiakban egyik túratárs, Janyek Zbysek képeit láthatjátok.



Újszülött részleg széncinegééknél





Még  van néhány késlekedő, de a legfrissebb kukacért kiált




Óvodás részleg



Kukucs, ilyen a világ?




Csuszka fiókák




Elégedett napközis




Gyönyörűséges seregély tojások




Nyaktekercs mama a tojáskáival




Pipulka mami







A túra végén még névreszóló emléklapokat is kaptunk, elképesztően precíz szépírással. Hiába, a műszaki rajzos múlt nem tagadható le. :-)
Csodálatos délelőtt, s mindezért 500 ft volt a "belépő", gyerekeknek meg semmi.
Ha valamelyikőtök felé ilyen vagy ehhez hasonló túrát hirdetnek, el ne szalasszátok!












Web Statistics