Konzerválnám ezt a percet veled.
Befőttes üvegbe raknám, aztán
a polcra, és csak akkor bontanám
fel, ha túl sok a hétköznap. Rájárnánk,
mint baracklekvárra a gyermek.
Kenyérre kennénk a meghittséget,
mely úgy bújna nyelvünkhöz,
ahogy most én hozzád
az ősz eleji szürkületben
a nappali kanapéján.
