2017. november 28., kedd

Egy esős vasárnap délután





Kobakom hétvégén madártejet kívánt, így ezzel a finomsággal vigasztaltuk magunkat a barátságtalan novemberi időjárás közepette.
Képeket is készítettem, mint ugye mindenről általában és felraktam őket a fb-ra. Hálás téma, a madártejet szinte kivétel nélkül mindenki szereti, jöttek is sorban a vágyakozó hozzászólások, vicces megjegyzések és sok-sok kedvelés, nekem meg dagadt a mellyem, mert hát amúgy nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, ezt sose titkoltam. Viszont ha valakivel együtt főzhetek-süthetek, az mindjárt más, akkor sokkal nagyobb kedvem van hozzá, és hamarabb is kész. Most Kobak volt a habverő, a többi művelet rám hárult, de még így is egészen más volt a gyerek fekvése.
Még hétfőn, sőt ma is érkeztek újabb reagálások, s az egyik kedvelésre teljesen felkaptam a fejem.
Sehogyse értettem, milyen úton-módon került a madártejem az általam szeretve tisztelt Vasuta Gábor fantasztikus természetfotós szeme elé.  De valahogy oda került és még tetszett is neki. Pedig nem vagyunk ismerősök becsszó.
Hogy mik vannak!












Web Statistics