„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte:
– Utállak benneteket, pszivel kezdődő foglalkozásúakat.
– Miért utálsz János?
– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”
(Popper Péter)
Szentantal határában
Igen.
VálaszTörlésIrgalom és kegyelem föntről. Hit, remény, szeretet a lelkünkben. Ezekben bízhatunk... Túlélés méltósággal (legalábbis erre törekedni, írom hasonló cipőben járva), igen, mert az élet nem egy automata, nincs mindenre azonnali, frappáns válasz. Van, amire válasz sincs.
Ölellek, szeretettel:
Luca, aki menedékként jár ide (sok szempontból szintén "zenész")
Ugye milyen igaz?
TörlésMenedékként? Ó, Istenem és én milyen hűtlen vagyok mostanában hozzád, hozzátok. :-(