A cím hangaztos, és nekem valóban kincset ér az alábbi fotó, persze ne számítsatok valami nagy durranásra.
Már említettem tán régen, hogy van egy zárt csoport, ahol szülőfalumról, annak életéről lehet látni régi fotókat. Egy velemkorú nagyon lelkes és kedves hölgy az, aki nem kímélve időt, energiát, kutatgatja a még fellelhető ilyen képeket, szerzi be hozzátartozóktól, szkenneli és tölti fel az internetre sokunk örömére.
Karácsony előtt egy nagyon szép, régi viseletbe öltözött lányokat ábrázoló képen szemetszúrt, hogy egyikük vonásai nagyon hasonlítanak anyuéra.
Az ünnepek alatt nővérem hozta fel a dolgot, aki megmutatta nekem a telefonján ezt a képet, mert ő meg mamát vélte benne felfedezni. Izgalomba jöttünk, mert ha kettőnknek is feltűnt, akkor csak van benne valami. Kérdezősködtünk, próbáltuk összerakni a képen lévő többi szereplőt is. Megmutattuk anyu nővérének, aki ugyan már idős és nem úgy gondolkodik ahogy kéne, de ő is rábólintott, igen ez a mama és a komaasszonya, lánykori barátnője is rajta van.
Szóval most örvendezek ennek a fellelt kincsnek, aminek a létezéséről nem is tudtunk a családban.
Tudom, miről beszélsz, mostanában hasonló dolgok történnek velem is: egy majd százéves fotót pakolgattam már mióta, még nagyanyámtól örököltem, most viszont néhány hete egy távoli rokonomat találtam meg, hosszas nyomozás során, s mivel idős, megmutattam neki azt a fotót, számomra ismeretlen fickó álldigál rajt, tudja-e ki ő---Hosszú percek teltek a válaszáig, és azt mondta a képen az ő apja van, és neki ez a kép nincs meg (neki adtam)
VálaszTörlésAztaaaaa!
TörlésNahát! Ez de jó! Tényleg egy kincs :) Milyen jó, hogy vannak emberek, akik az ilyen múltmentésben lelnek örömet.
VálaszTörlésÉn is őrzök egy csomó régi képet a férjem nagyszülei hagyatékából. Mivel őket már nem ismertem, nincs kapcsolatom a tágabb családdal, fogalmam sincs kik vannak rajta. Egyszer azért majd átbogarászom. Jó ötletet adtál. :)
Az én felmenőim képeit még anyukám őrizgeti.
Majd én is megnézhetem őket? Nagyon szeretek régi képeket nézegetni.
TörlésPersze, de ahhoz el kell jönnöd! 😃
TörlésNekem is jó volna ilyen közösségi oldal a szülőfalumról, de sajnos nincs.
VálaszTörlésElhiszem. Én is annyira szeretem nézegetni a képeket ott, még akkor is, ha nem ismerek épp rajta senkit. Meg a régi utcaképek, szokások, nekem amúgyis gyengém minden, ami régi.
Törlésmostmár csak azon töröm a fejem, melyikükről van szó a képen, a szemből jobboldali fehérnyakúra gondolok....
VálaszTörlésA középső az anyai nagymamám, a baloldali pedig a későbbi komaasszonya.
Törlés1. Örülök, hogy visszatértél a blogírók táborába :-)
VálaszTörlés2. Szeretem én is a régi fényképeket, valószínű családom összes régi fotója nálam van. A kérdés már csak az, hogy ha netán én elröppenek, kit fog ez a sok fénykép érdekelni? Igaz, én készítettem egy "ki kicsoda" mellékletet is, bár már (sajnos) én se tudtam megnevezni mindenkit.
Nagy kérdés, van-e és ha igen, milyen jövője az ilyeneknek ? A mai mobilos fiatalok érdeklődnek-e az őseik iránt ? Pláne, ilyen "papír-alapú" ősök után....
Én bizakodom benne, hogy van még néhány fiatal, akit ez érdekel. Mint ahogy közülünk is van akit érdekel, van akit nem. Ha nem is a családunkban lesz az az illető, de tán lesz. Olvastam egy 19 éves fiúról egy cikket, megpróbálom megkeresni és feltenni ide. Ha ritkán is, de vannak még ilyen csudabogarak.
TörlésDe szeretem a régi fotókat nézegetni!!! nekem a legrégebbi a két nagyszülő esküvői fotója, olyan szépek voltak rajta <3 megszeppenve néznek a fényképezőbe, akkor nyoma sem volt még annak a mű-mosolyogásoknak, kitekert pózolásoknak, ami a mai fotókat jellemzi. Mint mindig, tisztelet a kivételnek...
VálaszTörlésOlyan nekem sajnos nincs.
TörlésHát nem is csoda ha annak idején megszeppenve vagy komolyan néztek a masinába, hisz sokukat úgy boronálták össze a földek nagysága alapján.
Emlékszem egyik nénim, aki már meghalt, néha elárulta, hogy nagyon goromba ura volt. Én meg nagy naivan megkérdeztem, hát akkor miért ment hozzá. Halkan csak annyit válaszolt: Sokan voltunk lányok.
Hát igen, annak idején minél hamarabb túl akartak ani a lányokon, annál kevesebb lesz az éhes száj. Annak adták, aki vitte.
Egy másik nénim meg azt mesélte, hogy valamelyik nőrokon az esküvő napján világosította őt fel, hogy is lesz a dolog a férfiakkal.
Azt hiszem én sem vigyorogtam volna túlzottan az esküvői fotókon annak idején. 16-17 évesen még annyira gyerek voltam.