Áldott, drága nyírfa!
Milyen csepp voltál, tán derékig értél vagy vállig, mikor földbe kerültél az udvaron. Esztendők teltek, nyarak- telek váltották egymást hajladozó törzsed és ágaid felett, s most úgy kell felnéznem rád, mint ha a Börzsöny bérceit kémlelném.
Dél van, itt ülök árnyékodban, magokat szedegetek a tavalyi kelbimbó becőcskéiből és hálás vagyok azért, amit ingyen kínálsz. Egész délután hűsíted a házat, az év minden napján daloló- és pihenő helyet kínálsz a madárkáknak, nyár végén fecskék használnak le-és felszállópályának, nyári hőségben kutyáim menedéke vagy, ősszel lehulló lombod talicskával hordom málnai töveim alá, amelyek aztán őserdő módjára lombosodnak következő évben.
Gyönyörű, lehajló, szép lányok hajához hasonlító lekopaszodott ágaidból karácsonykor koszorút fonok ajtómra, az elszáradtak pedig gyújtósként kerülnek cserépkályhámba. Tavasszal édes nyírfavíz csepeg belőled, magod eleséget kínál csízeknek, tengeliceknek, verebecskéknek.
Törzsed fehérsége, növésed nyúlánksága, levélkéid rezgése apró széltől is szemnek, fülnek, szívnek ad békét, nyugalmat.
Áldott, drága nyírfa!
Pipulka, gyönyörű ez az írás. Anyu lakásának ablakai előtt volt egy nyírfa. Néztem én is a szépségét. Ma már nem láthatom, de az emléke bennem van. Élvezd még sokáig a te szépséges nyírfádat, és köszönöm az írásodat. Nem csak egyszer olvastam el.
VálaszTörlésDe aranyos vagy! Köszönöm szépen! Tudod, annyira elkeserít, ami a világban megy. Nyöszörgünk a hőség miatt, de ha hiszed, ha nem, az utcánkban szinte senki háza elé nincs fa ültetve, ha a kertemből pedig átlóg csak egy kis ág is a szomszédba, már azonnal nyesik le. A centisre nyírt füvek, a fa nélküli udvarok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljünk a pusztuláshoz, de senkit nem érdekel. Gyerekkoromban még fűnyíró sem létezett. Ha csak egy ember is fát ültet az udvarába, aki elolvassa amit írtam, már megérte.
Törlés(Az, hogy nem kommentelek, nem jelenti, hogy nem olvaslak...)De most a fa miatt....Nekem egy diófa volt a "szerelmem" - gyerekkorom, ifjúságom diófája. Nem tudom, lehet egy fába szerelmesnek lenni ? Talán igen. Hatalmas volt, s nem csak azért mert én kisgyerekként alája születtem és 22 évig vele élhettem... Aztán ő is elveszett, a ház is, mint oly sok minden - de azért az emlékeimben él még ma, x évtized múlva is....Látod, a te kedves fádról is ő jutott eszembe....Nagyon lehet szeretni őket....
VálaszTörlésBizony lehet, főleg ha az ember olyan sok évig élhet a közelében. Fenn a hegyen is van egy kedvenc fám, egy hatalmas kőris.
TörlésNekünk van egy hatalmas somfánk, ami egész nyáron,mint egy óriási ernyő borul fölénk.Egész kisgyerek korom óta megvan olyan , mint ha rokonom lenne.Minden évszakban gyönyörű.Tavasszal a méheknek ad virágport, nyáron mázsányi termése van, ősszel, télen csak gyönyörű.Ezen a forró nyáron is legalább 4-5 fokkal hűtötte le alatta a levegőt. Körölöttünk is tuják, vagy műfű van a szomszédaim egy részénél :(
VálaszTörlésNálam is az egyik szomszédban tujasor, de már alig van belőle, mert sorban pusztulnak ki. Lejárt a tuja divat, kénytelenek lesznek mást ültetni. A műfüvet egyszerűen képtelen vagyok megérteni. Hányok tőle!
TörlésA műfűvel pont így vagyok én is!!!! (VKK)
TörlésGyerekkoromban sokat költöztünk. Apámnak első dolga volt néhány akácfát elültetni az udvarban. Fák nélkül nem lehet - mondta, és az akácfa hamar megnőtt.
VálaszTörlésBárcsak ma is így gondolkodnának a családapák!
TörlésEz számomra nagyon szívhez-szóló írás, Pipulka! :)
VálaszTörlésNekünk is van egy nyírfánk a ház mellett, hasonlóan zajlik az élet is alatta...
Szüleimnek pedig 8-10 is van, szóval az már egy egész nyírfaerdő! :)
Mondjuk anyukám dolgozik is vele sokat egész évben - elég csak egy kis szélvihar ...ősszel pedig összejön a család apraja-nagyja a lehullott lombok összehordására.
Ez kb. olyan náluk, mint máshol a szüret. Elkél a sok segítő kéz! :)
A régi szeretettel üdvözöllek a túlpartól, Pilismarótról, VKK