2017. június 15., csütörtök

Nem is igazán értem....lehet csak képzelődöm




A héten elkezdtem dolgozni. A doktor úr nem igazán akarta, de mondtam neki, akárhogy is vagyok muszáj mennem, mert a táppénzből nem bírok megélni. Minimálbér utáni táppénz nem épp valami fényes összeg, ezt ő is megértette, de a lelkemre kötötte, jöjjek vissza, ha nem megy.
Nem mondom, hogy jól vagyok, a fájdalmaim ugyanúgy megvannak, de semmiféle vizsgálat nem mutatott ki semmit, pedig voltam egy páron. Ez valami titokzatos kór. Szóval húzom az igát így ahogy van, fájdalmakkal együtt, nem tudom meddig fog menni.
Laci barátomnak is nagyon kéne edzeni a Matterhornra, szóval megbeszéltük, hogy valahogy megpróbálok vele kimenni délután mászni, a biztosítás nem fárasztó, ha dolgozni dolgozok betegen, hát ott ücsörögni és biztosítani is csak fog menni. A mai napot  3 Algoflex-szel és 3 Drotaverinnel csináltam végig, reggel már szétöklendeztem az agyam, de a fene megette ennyit a legjobb barátomért meg kell tennem, számít rám, nincs kivel gyakoroljon.
Munka után kicsit ledőltem pihenni, aztán irány ki a sziklánkhoz. Ezer éve nem fogtam meg a kötelet, nem volt a kezemben karabiner és biztosítóeszköz, azt se tudtam, vajon a perec csomót még meg tudom-e kötni. Szerencsére megtudtam. A biztosító cucc vadi új volt, még nem is használtam, most lett felavatva.
Míg Laci építette fenn a standot én nézelődtem, megfogdoztam nosztalgiából itt-ott a köveket, vizsgálgattam hol is másztunk fel tavaly, meg hol lehetne még más útvonalon.
Aztán mászópajti elindult a múlt évi útvonalunkon, de szemmel láthatólag sokkal gyorsabban ment neki. Emlékszem mennyit kínlódtunk tavaly az indulásnál, mert eleinte alig-alig van fogás, legalábbis a mi amatőr szemünknek alig. Most viszont tök hamar átjutott ezen az első kritikus szakaszon, és kisebb pihenőkkel nagyon ügyesen haladt felfelé. Én lent kuporogtam és biztattam, dicsértem. Nem is hittem volna, hogy az idei első mászása ennyire jól fog menni. Nagyon örültem neki, teljesen feldobott a dolog, hogy az előző próbálkozásokhoz képest mennyire hamar elérte a célt. Tavaly legfelül is hosszasan kínlódott, most azonban azon is sikeresen túljutott.
Nagy ujjongás, hurráá!!! Utána persze pihennie kellett, én meg csak áhítoztam, jaj, mennyire másznék én is....mennyire másznék! Mi lenne ha kicsit megpróbálnám, ha három métert megyek felfelé, akkor annyit. Áá, megpróbálom.
Laci nagyon megörült: Ez az, ezt már szeretem hallani! Készségesen adta magát a dologhoz, biztosítás közben ő is tud pihenni.
Én egy másik helyen próbálkoztam, amit könnyebbnek gondoltam, azon a sima szakaszon úgyse tudnék ilyen nyamvadt állapotban felkapaszkodni.
Tán egyharmad útig se jutottam, már varrógépezni (remegni) kezdtek a lábaim rendesen. Laci gondolta is, hogy oké, akkor itt vége, és már ennek is marhára örültem volna, hogy legalább  sziklát fogtam idén. De aztán egy peremen pihengettem, rázogattam a karjaim, hátha még kicsit feljebb tudnék menni. És magam se értem hogyan, de tovább mentem. Közben újabb, érdekes dolgokra jöttem rá, amit gondolom a rendes mászók eleve tudnak, tanulnak, éreztem, hogy így vagy úgy könnyebb menni, vagy ha máshová helyezem a testsúlyt, vagy ha nem szembe vagyok a fallal, hanem kissé oldalt. Ezek inkább amolyan ösztönös dolgok voltak.
Aztán megint jött egy holtpont, de akkor már fenn voltam a legutolsó peremen, onnan már alig kellett volna mászni, csak elfogyott az erő a karjaimból.
Próbáltam pihenni, azonban ahhoz az embernek a karjait le kell engedni, hogy lazítani tudjon. De mikor ott vagy fenn a magasban, elengedni a sziklát nem a legkönnyebb művelet. Én ilyenkor próbálom a fejem nekidönteni a sziklának, behunyni félig-meddig a szemem, és igyekszem nem gondolni rá, hogy magasan vagyok, így könnyebben eleresztem a kapaszkodót és csak a lábamra meg a homlokomra jobban mondva a sisakra támaszkodom. Az embernek ki kell találni valami saját taktikát a félelem elűzésére, ami persze jönne ösztönösen. Ez eddig elég jól bevált, de van, hogy baromi nehéz legyőzni a pánikot, ez gondolom leginkább agy-és lélekmunka. De hát ugye mi mindent csak ösztönösen, saját kútfőből próbálunk csinálni, maximum egymásnak adunk tanácsokat, teljesen más volna, ha valaki tanítana, aki ért hozzá.
Az utolsó másfél méterrel irtóra megküzdöttem, már elfogyott az erő a karomból, nem bírtam felhúzni magam, végül csak úgy sikerült, hogy akadt egy jó nagy kő, amit két oldalról körbeöleltem és azon felráncigáltam magam, miközben aztán a térdeim közé került. Ezt a taktikát egy helyen már tavaly is követtem, Laci vigyorgott is, hogy miket nem csinálok. Lehet egy profi fogná rendesen a fejét az ilyenek láttán, de mit bánom én. :-D
Nem akartam elhinni, hogy felértem a tetejéig. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam ezt a mostani állapotomban. Több mint egy hónapig voltam otthon betegállományban, nem tudom hány kg-ot lefogytam, nagyrészt feküdtem, gyenge voltam mint a falevél. Valami Istentől való csodának tartottam az egész dolgot, azt gondoltam, csak álmodom, ha majd haza érek,  olyan érzés lesz, hogy képzeltem az egészet.
Laci nagyon-nagyon örült, össze-vissza öleltük pusziltuk egymást, én őrá voltam büszke, ő rám, így is van ez jól igazi mászópajtásoknál.
Még ő is megpróbálkozott az általam mászott úttal, de  egy helyen kiszakadt egy kő a keze alól, és valami olyan hihetetlen dolgot művelt, hogy köpni-nyelni nem volt időm. Én szépen megfogtam őt ahogy esett lefelé, nem is lett volna baj, lengedezik párat azt kész, de ő ahogy esett, félszemmel meglátott egy fát, ami felé mint  a dzsungelben a majmok elkezdett vetődni, és két kézzel elkapta a törzsét. Én még ilyet nem láttam embertől, maximum  Tarzan filmekben. :-D Hogy lehet valakinek ekkora reflexe????
De ez a vetődés nem volt valami jó ötlet, igaz ösztönös volt, de valószínű egy kiálló kis ág vagy valami csúnyán felsértette az ujját.
Én csak röhögni tudtam, egyszerűen annyira hihetetlen volt az egész, fel kellet volna venni videóra azt a makimajom ugrást. Kívülről nézni ezt a jelenetet,  igazán el se tudom mesélni, látnotok kellett volna.
Nehéz ám esni, mert az ember ösztönösen hadakozik ellene, de mivel jómagam már többször is lecsúsztam, megtanultam, hogy nincs semmi gáz,  a társad megtart, legfeljebb lengedezel kicsit, esetleg beütöd kicsit magad, de nem zuhansz le. Laci viszont nem mert esni, foggal-körömmel próbált mindig kapaszkodni a zuhanás ellen. Na azt hiszem most megvolt a tűzkeresztség, és remélem az ilyen majomvetődéseket ezentúl kerülni fogja, mert így előbb-utóbb szívinfarktust kapok. :-D
Talán most kicsit ráérzett, hogy nyugodtan eshet, igaziból nem történik semmi különös.
Holnap meg futja a maratont. Őrület ez a gyerek. Tán másfél hete lefutotta, de a a lány akivel edzeni szokott valahol 21 km-nél kiszállt, mert nem volt jó passzban, hát most újra belevág. Laci meg jó edzőtárshoz méltón újra igyekszik vele megcsinálni. Pedig azt mondta az utolsó 7 km iszonyú nehéz volt, csak azért nem adta fel, mert a felesége kísérte őt kocsival és előtte szégyellte volna, hogy nem csinálja végig. Ugye milyen jó egy feleség? :-)



Tavaly óta nem jártam a sziklánknál










Készülődés




Az idei első bevetés, ha sokára is, de végre!




Laci erősen dolgozik az ügyön





A boldog ereszkedés a hihetetlen feljutás után




A gyönyörű kék karabinerem Bogi és Pihe ajándéka




14 megjegyzés:

  1. Jaj de nagyon vártam már valami beszámolót, azt nem is reméltem, hogy ilyen nagy kaland lesz az :)
    Hihetetlen erő van benned, hogy képes voltál ilyen állapotban is felmászni. Nagyon örülök, és büszke vagyok Rád!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barátosnőm, szívből köszönöm, hogy velem örülsz! Rettenetesen sokat jelentett nekem az elmúlt hónapok után a tegnap délután. Nem vagyok erős, tényleg nem értem mi történt. Isten ajándéka volt.

      Törlés
  2. Az öregasszonyok mindig aggódnak. Én is. Kezdhettél volna visszatárni a hétköznapokba valami egyszerűbb eseménnyel is... Na de nagy lány vagy, te tudod.Viszont az ilyesmi jó az ember egójának. Kell a siker.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod Fodorka hosszú hetekig nyomtam a melót fájdalmak között, és most is úgy nyomom. Akkor miről beszélünk? A biztosítás közben én csak ücsörgök, még nem is állva csinálom, így biztosabbnak érzem. Dolgozni lehet fájdalmakkal, csak a kedvtelésedet nem csinálhatod? A mászás nem volt betervezve, mint írtam, és nem is fáradtam el jobban, mint egészséges állapotomban. Még csak izomlázam sincs ma, és a fájdalmaim se nagyobbak, sőt tán még kicsit jobban is vagyok, mert nagyon-nagyon feldobott a tegnap délután.

      Törlés
  3. Láttalak ám a messzeségből is, ahogy ott függeszkedsz, mászol, kapaszkodsz, lihegsz a szikla tetején. Erős és bátor vagy!

    Pipulka, ez a kezdet volt az egy hónapi betegség után, most már erősödsz fokozatosan! és gyógyulj meg teljesen, ne legyen semmi bajod!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttad hogy lóg a két copfom, ahogy lógok ott fejjel lefelé? :-D
      Erősödni erősödök, azt érzem, mert már enni is tudok-annyi vitamint megettem már, hogy egy kamionnak is elég lenne-, csak a fájdalmak, azok nem akarnak sehogy se múlni.

      Törlés
  4. Fantasztikus vagy és igen is erős. A határaidat feszegetted (betegen) és Te magad is megtapasztaltad, hogy van benned erő. Az hogy fogytál - bár már ne tedd! - könnyített a mászásodon, hogy izomlázad sem lett biztos a technikád helyes volt. Büszke lehetsz Pipulka! Remélem ez a délután ad annyi erőlöketet, hogy a fájdalmaid is megszünnek és minden a régi lesz, kívánom! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága Kavics! Nagyon nem éreztem feszegetésnek sem igazán, mert ha úgy van, bele se vágok, és tényleg csak annyit akartam, hogy legalább pár méteren keresztül érezhessem azt a csodálatos érzést. Ha jómagam nem is másztam volna egy cm-t sem, ezt a bejegyzést akkor is megírom, mert már az feldobott, hogy kinn lehettem, rajtam volt a sisak, a beülő, kezemben a kötél és láttam Lacit mászni és biztosíthattam. A képeket is azért készítettem a cuccról még mászás előtt, hogy felrakhassam ide. Hogy végül egyiken én is rajta leszek, azt álmomban sem gondoltam volna.
      Remélem teljesül a kívánságod és minden a régi lesz. Mondtam is Lacinak ahogy hazafelé mentünk, hogy még annyira fiatalnak érzem magam, hogy most már lerobbanva kelljen élnem, hisz a lelkesedésem és az erőm még meglenne. Persze tudom, hogy ez semmit nem jelent, hisz sokan fiatalon lebetegszenek, meghalnak, akár gyerekek is.
      Meglátjuk...reménykedem, még úgy szeretnék sok hegyet megmászni....

      Törlés
  5. Én azt mondom bátor vagy...inkább gyógyulj meg és akkor minden okés...Én is "öreges " vagyok, ép ezért mondom...ne legyen... de vannak dolgok amik visszafordíthatatlan, mert nem tartjuk be, ezt vagy azt...
    Nem tudom mid fáj....jobbulást szívből kívánom...

    VálaszTörlés
  6. De ügyes vagy, jól tetted, kellett ez, a lelkednek!(még ha kissé szivszelhudős is a sztori) Pipulka, hol fáj? Az ízületeid? Vagy miféle fájdalom ez? :-( a gyömbér, frissen, reszelve, s csak egy tk naponta csodákat tesz.de tényleg, csodákat. Mindenféle belső gyulladásokra.s ha tudsz szerezni, ültetni, vetni, egyél min.egy marék friss koriandert minden nap. (Titokzatos betegségek ellenszere) nem vagyok orvos,, csak lelkes. Hát neked ne írnám le..? Gyogyulgass <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. S igyál sok vizet.ne hideget.reggel is vagy fél litert éhgyomorra.ne aggódj, nem lehet komoly a baj, hát a Franci néni is megmondta, aki már kicsinek
      kóstolhatta a bort . ;)

      Törlés
    2. Nagyon kedves vagy! :-) Sosem iszom hideg vizet, mármint hűtőhideget, csak sima csapvizet, meg a kulacsomban mindig van napközben, no ez végképp nem hideg hahaha. Reggel viszont képtelen lennék meginni fél l-rel. Viszont ez a millió vizsgálat amin már keresztülmentem legalább arra fényt derített így életem delén, hogy miért vagyok annyira pisis, hogy folyton rohangálnom kell.Igazából a sok ivástól ez tart leginkább vissza. Az ember nem igazán megy el szívesen napközben bármelyik öreg nénikénél pisilni. :-)
      Koriandert? Mármint amit a boltban fűszerként kapni, azt ültessem el?

      Törlés

Web Statistics