Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja
Az urak, a dámák
Úgye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfujtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja
Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezitlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja
Reméljük helyreállt a pitypangvirág önbecsülése ettől a szép kis versikétől:) de milyen szép is tud lenni tőle a mező, na meg az udvar... sajnáltam is lenyírni miatta a füvet:)) Eszter
VálaszTörlésBarbara és Peter Theiss: Erdők, mezők patikája | bookline
VálaszTörlésbookline.hu › Könyv › Életmód, egészség › Természetgyógyászat
Erdők, mezők patikája, szerző: Barbara és Peter Theiss, Kategória: Természetgyógyászat, Ár: 1 900 Ft.
http://bookline.hu/product/home.action?id=2100689562&type=10&_v=Barbara_es_Peter_Theiss_Erdok_mezok_patikaja
Nekem mindig ez a kép jut eszembe a pitypangról (a könyvborító képe ). Azt a képet nagyon eltalálták (legalább is nekem ). A könyv is nagyon jó,és nagyon hasznos és könnyen érthető.
Szép kép valóban, de nekem már mindig ez a fenti fog eszembe jutni. Ahogy mentem és útközben szedegettem, és fontam a koszorút, és az erdőben a fejemre raktam időnként, aztán ott hagytam azon a padon a templomkertben.
TörlésTaláltam egy képet a versedhez, fogadd szeretettel:
VálaszTörléshttp://www.facebook.com/gomori.marta/posts/4141806962672?notif_t=like
(bár nem találkoztunk még, de nekem nagyon pipulkás:))
az egyik legkedvesebb virágom, amit gyermekként nem tudtam, hogy nem szabad leszakítani mert elhervad, én is fontam belőlük anno koszorút, csokorba szedtem...és "lekókadtak" :( most már tudom, hogy ott és akkor szépek, ahol vannak, és rettentően sajnálom, amikor a fűnyíró a fejüket veszi...gyönyörű, sárga, pelyhes fejecskék hullnak a guillotine alatt...:(
VálaszTörlésBocs, természetesen erre gondoltam, itt:
VálaszTörléshttp://sphotos-h.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/936695_646510875363707_1025160047_n.jpg
http://www.tudatossag.com/?q=content/pitypang
VálaszTörlésCímlap » Versek, mesék, történetek
VálaszTörlésA süni és a pillangó
A süni szívébe akkor kezdte belopni magát a szomorúság, amikor az ősz beálltával nem talált már több lehullott piros almát a fák árnyékában. A puha avar sem tompította bánatát, amelyben reggelente a forrás vizéig gurult. Most nem is volt hozzá kedve, csak bandukolt lefelé a keskeny ösvényen, s közben azon morfondírozott, miért is van olyan egyedül. Bár kedves kis sün volt, mégsem kereste a többi erdei állatka társaságát. Amolyan magányos életet élt, bár jóban volt mindenkivel, mégsem mondhatta el, hogy igazi barátja volna. Megmosakodott a lassan csörgedező vízben, megrázta magát, és elindult vissza az úton. Úgy érezte a szíve egyszerre üres és nehéz.
Egy öreg, kiszáradt tölgy alatt lakott takaros kis kuckójában. Ahogy nyitná az ajtót, egyszer csak egy apró, színes szárnyú pillangó röppent a kilincsre.
– Hogy hívnak? – kérdezte a süni.
– A pillangó nem válaszolt, csak megrebbentette szárnyait, és könnyedén, kecsesen a süni vállára repült.
És a süni szíve megtelt valamivel, amitől hirtelen olyan könnyűnek, és jókedvűnek érezte magát, hogy legszívesebben nagyot ugrott volna. De ehelyett óvatosan kinyitotta az ajtót, és besétált a kuckójába. A pillangó körberöppent a kis szobán, majd megpihent az egyik cserepes virágon. A süni óvatosan leült elé, és csak nézte-nézte az apró, törékeny pillangót, a csepp fekete csápokat, bársony szárnyacskákat, amelyen oly gyönyörű színek alkottak leírhatatlanul szép mintákat, hogy a süninek még a szeme is könnybe lábadt. Csak mikor már kezdett beesteledni, akkor kapott észbe, gyorsan összecsapott valami vacsorát, meglocsolta a virágokat és kiseperte a konyhát. Közben oda-oda pislantott a pillangóra, félve, nehogy eltűnjön, de az nem mozdult. Aztán boldogan bújt ágyba, úgy helyezkedett, hogy fekve is láthassa a kis jövevényt. A pillangó hangtalanul felröppent, és megpihent a kiságy végében. A süni sokáig feküdt még nyitott szemmel. Azon az éjjelen mosolyogva merült álomba.
Másnap reggel vidáman ébredt. Úgy tűnt, a csodálatos pillangónak esze ágában sincs továbbállni. A süni kicsit félve nyitotta ki az ablakokat, hogy kiszellőztessen, de a pillangó csak könnyedén leírt egy-két kört a tisztáson, megpihent néhány színes virágon pár röpke pillanatig, aztán újra belibbent az ablakon. A süni ugrándozva indult a forráshoz, a pillangó pedig mindvégig ott röpködött körülötte.
– Olyan gyönyörű vagy! – mondta neki a süni. – Amióta velem vagy, minden olyan szép lett. Vigyázni fogok rád, és szeretni foglak, amíg csak élek.
A napok ugyanúgy teltek, a pillangó mindenhová elkísérte a sünit, úgy tűnt, végleg mellette marad már. A süni szíve csordultig telt boldogsággal, mindenkit nevetve üdvözölt, egész nap vidáman ugrándozott, a kertje megszépült, s kis lakása ragyogott a tisztaságtól.
Az egyik reggelen kis mókuscsapat játszadozott a tisztáson. A pillangó kiröppent, és könnyed tánccal köszöntötte az apró sereget. Azok kacagva kergetőztek vele, ugráltak az ágakon és cigánykereket hánytak örömükben. A süni összeszorított szájjal figyelte az ablakból. Két órába is beletelt, mire megjött a kis mókusok mamája, és továbbindultak. A pillangó megpihent az ablakpárkányon. A süni szíve haraggal telt meg.
– Hogy lehetsz ilyen? Csak játszol, és rólam teljesen megfeledkezel! Én közben takarítok, teát főzök, virágot locsolok. Te pedig csak repkedsz ott kint. Hogyan tehetsz ilyet? Hogy lehetsz ilyen önző?
A pillangó összedörzsölte apró csápjait, s a süni orrára repült. Onnan tovább, leírt egy kis kört, megcsiklandozta a süni fülét, majd a magasba emelkedett, és eltűnt a fák között. A süni szeme kerekre nyílt. Aztán kirohant a tisztásra, de a pillangónak már nyoma sem volt. A kétségbeesés összeszorította a torkát. Rohanni kezdett az erdőben. Minden levél alá bekukkantott, minden apró ágat megnézett, de hiába. Egyedül maradt. Sírva rogyott le egy kőre, a fejét arcába temette, és keserves zokogásban tört ki.
Egy öreg harkály ült a fán mellette. Sok telet megért már, az erdőben
Egy öreg harkály ült a fán mellette. Sok telet megért már, az erdőben mindenki tisztelte bölcsessége és jósága miatt.
VálaszTörlés– Ejnye, no, mi bánthat egy ilyen takaros kis sündisznót?
A süni könnyeit nyeldesve mesélte el, hogyan talált rá a csodálatos pillangóra, hogyan éltek boldogan, és hogyan hagyta őt most magára végtelen keserűségben.
A harkály egy darabig hallgatott. Aztán megkérdezte:
– Mondd csak gyermekem, milyen is volt ez a pillangó?
A süni letörölte könnyeit, és megpróbálta szavakba önteni azokat a csodálatos színeket, mintákat és alakzatokat, amiket a pillangó szárnyán látott.
A harkály bólintott.
– Értem már. Ne búslakodj, kis barátom! A boldogság pillangója ritka vendég nálunk. Váratlanul érkezik, de sosem tudhatod, meddig marad nálad. Ne sírj, visszatérhet még hozzád. De nem várhatod el, hogy egész életedben csak melletted legyen! Ha jön, örülj neki, csodáld, szeresd, de soha ne tegyél neki szemrehányást, mert akkor azonnal tovább áll.
A süni letörölte könnyeit.
– Akkor most mihez kezdjek?
– Ideje tűzifát gyűjtened. Nyakunkon az ősz..
Aznap éjjel a süni a pillangóról álmodott.
Címlap » Versek, mesék, történetek
VálaszTörlésPITYPANG
http://www.thesecret.hu/node/4047
06/14/2008 - ágica
A liget területén levő pázsit közepén kinyilott egy pár pitypang. Az egyik szép sárgavirágú , erősebb, fejlettebb volt , mint a többi.Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szökött, hópehelyhez hasonló , kis ejtőernyők ővezték magjait.
Terveket szőtek és találgattak.
-Hol tudnak majd gyökeret verni?
-Ki tudja?
-csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél.
A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tova repültek.
-Sziasztok.....sziasztok...
Többségük sikeres repülés után, mezőkön, kertekben kötött ki.
Csak egy volt közüllük, amelyik nem sokára egy járda szegélyében levő kis hasadékba esett.
Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
-Ez mind az enyém -mondta.
Fontolgatás nélkül helyett foglalt, csirát és győkeret engedett, a szűk kis repedésben.
Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy kisfiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt.
Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szoritva, kétségbe -esve hadonászott. Észrevett két kis gyenge
levelet a cement közötti repedésben.
-Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál, mint én- és eltaposta a fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy a megnyomoritott hajtás kiegyenesedett, és két levélből négy lett.
Naponta visszatért a bátor kis hajtáshoz. Föltünt neki, hogy rövid időn belül kinyiltak a sárga virágok és viritottak, mintha a boldogságot hirdetnék.
Az idő múlásával a fiú érezte, hogy a harag és a megaláztatás fájdalma enyhülni kezd.
Érezte , hogy gondjai tovaszállnak. MEGVAN !!
Nekem is lehetséges egy újrakezdés ! Nevetni és sirni szeretett volna....
Megsimogatta a virágokat.
A növények is megérzik, ha szeretik őket.
A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.
.....ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Kezdj újra....küzdj,dolgozz, boldogulj !
Ragadd meg azt, amit az élet számodra megadott !!!
‹ Öt Harang...hat harangfelReményik Sándor - Istenarc ›
Vissza a témakörhöz
VálaszTörlésA szeretet
Erre a kincsre eddig 871 alkalommal voltak kíváncsiak.
Elértünk sorozatunk 3. és egyben utolsó tagjához, a Szeretet Erényéhez. Ez az a "dolog" amiről, sok milliónyi kötetet töltöttek meg a többé-kevésbé hozzáértők, és mégis csak keveseknek sikerült az igazi lényeget megragadniuk. Persze tudnunk kell, hogy nem is a könyvekben fogjuk megtalálni ezt...
A szeretet - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió - kincsesbánya
www.asztralfeny.hu/kincs/kincs.php?kincsid=39&mindet=igen...
Ez az a "dolog" amiről, sok milliónyi kötetet töltöttek meg a többé-kevésbé hozzáértők, és mégis csak keveseknek sikerült az igazi lényeget megragadniuk.
t a válasz, akkor változtatni, tanulni és fejlődni kell.
VálaszTörlésA szeretet értelmezése két szinten történhet, és jelentős különbségek figyelhetőek meg a változatok között. Az egyik szint a szellemtudomány szintje, a másik pedig a való élet, ahol a szellemtudomány kristálytiszta igazságait próbáltjuk több kevesebb sikerrel alkalmazni.
A hétköznapokban sajnos megfigyelhető, hogy minden bajunk és problémánk gyökere a szeretet hiányában keresendő. Nagyon nehezen lehet megvalósítani az igazi szeretetet. A szeretetből fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény. Pedig csak ezeken keresztül tanulhatjuk meg és tapasztalhatjuk meg a szeretetet. Fontos leszögeznünk, hogy az igazi szeretet csak önzetlen és viszonzásvárás nélküli lehet. Ha valamilyen feltételéhez kötjük az általunk kiárasztott szeretet energiákat, akkor máris elszakadunk az örök Isteni forrástól, ahonnan azt kapjuk. Persze nagyon nehéz valakit vagy valamit úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Az illető tehet, mondhat vagy gondolhat bármit, mi ugyanúgy szeretjük őt. Nem könnyű, ugye? Pedig valahol ez lenne a cél, azt amit mindenkinek el kellene érnie a mindennapokban is.
Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból. A megtartott szeretet nem lesz élő, csak akkor ha átadjuk. Szeretet, mint energia áramlás nagyon jól megfigyelhető magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel-telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát.