2016. január 11., hétfő

Meglepetés képek a múltból





Egy szülőfalumbéli lány nyitott a fb-on egy oldalt régi fotókkal. Oda került fel ez a kettő is, amit se a tesóm, se én nem ismertünk eddig, és szívmelengető volt meglátni.
Ahogy benneteket ismerlek, anyukámat fel fogjátok ismerni, de az elsőn rajta van a nővére is fehér kötényben.
A másodikon apu kimagaslik a lakodalmas menetből nem lesz nehéz kiszúrni. :-) Akkor mi még biztos nem léteztünk, mert ott vonulnánk nagy büszkén valami szép ruhában. Kislány koromban nagyon csíptem ezeket a lagzis vonulásokat. Ha messze laktak a templomtól, annál hosszabb volt az út.
Mi elég messze lakunk, úgyhogy a tesóm vőlegényét jó hosszan vezethettem első koszorúslányként kezemben a piros almával meg  a rozmaring koszorúval a sor elején. De akkor már nagy voltam. :-)
Ma már nincsenek ilyen lakodalmak. Kár.











9 megjegyzés:

  1. Én városi lány vagyok, életemben egyetlen falusi lagziban voltam - (Drávasztárán, jó 40 éve) életre szóló élmény volt !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy egy ilyen falusi lakodalom nem semmi? :-)

      Törlés
  2. Anyukád a kockás ruhás? és ilyen magas Apukád? :O délceg fiú :)

    Jah, hát akkor még csak tervben voltatok :) :)

    Falusi lány létemre én sok lagziban voltam, nálunk is végig vonultak mindig az egész falun, bámult a nép olyankor, mindenki kicsődült a kapukba.

    Hahaha, az én lagzimon is vonultunk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, anyu a kockás ruhás. Végül a nővére segítségével ki is derítettük melyik lakodalomban voltak épp azon a képen. Ő annyi sok év után is rögtön határozottan tudta. Pedig nem egy lagzin vettek részt, elhiheted. Így azt is megtudtuk, hogy az előtte lévő lakodalom az én szüleimé volt.
      Hű, bizony bámult a nép, mindenhol kiálltak. :-) A menetből a férfiak bort osztogattak, az asszonyok zsebkendőbe csomagolt kis süteményes batyukat osztogattak az ismerősöknek.
      Apukám szép szál legény volt, az biztos, focizott és irtó gyorsan futott. Hívták őt valami budapesti csapatba is, de nem ment, ragaszkodott a falujához. Azt szokta mondani, meccs után hazafelé mindig nótáztak. ha nyertek, azért, ha kikaptak, azért. :-D

      Törlés
  3. Jó érzés ilyen kincsekre bukkanni, váratlanul :)
    Én falusi lány voltam, de a vonulás kimaradt az életemből. Pici falu volt, nem sok lakodalmat tartottak, vagy csak nem voltunk hivatalosak. Nézni viszont szerettem.

    VálaszTörlés
  4. még sosem láttalak így, de biztos voltam benne, hogy a kockás ruhás,

    mekkora élmény volt nekem is a pesti lánynak, mikor nyaralni voltunk a rokonoknál, és zengett az utca a lakodalmas zenétől, szaladtunk a kapuhoz, néztük a menyasszonyt (valahogy sosem láttam boldognak, csak ment ott komoran, a vőlegény (meg a vőfély) bortól fénylő arccal, túl vicesen, túl hangosan...de mégis azt hiszem - azóta is -...ettől lesz igazi a házasság, hogy a falu OTT VAN, és áttáncolják az új életformába a fiatalokat, és nem úgy, hogy egyik nap még Kiss Juliskaként ment a kútra, másnap meg már Kocsis Lajosnéként, közben meg semmi nem történt, csak ők úgy gondolták, hogy összebútoroznak....Meg kell adni a módját az átmeneteknek azt hiszem jobban, mint manapság

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azért láttam boldog menyasszonyokat és borgőztelen vőlegényeket is.:-D De ami igaz, igaz, egy lakodalom elég stresszes egy fiatal leányzónak, hisz végig mindenben helyt kell állnia a falu népe előtt.
      Azt hiszem igazságod van, jobban meg kéne adni a módját, mint manapság ennek a nem kicsi átmenetnek.

      Törlés
  5. A tekinteted az apukádé. :-)
    A hosszú falusi lagzis menetek... az mindig valami nagy ünnepi dolog volt. szép ruhában meneteltünk... és tényleg sokszor hosszan, ha messze volt a templom.
    Azok a lagzik, ott tanultam meg táncolni. :-) hihi

    Most hirtelen három blogban is a múltról olvastam. Nem véletlen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tekintetem az apukámé? Ezt még soha nem mondta senki, de örülök neki. Épp múltkor mondtam a tesómnak, hogy oké, hogy anyura hasonlítok, de anyu biztos, hogy soha az életben nem mászott volna sziklára meg hasonlók. Természetben sok megbújik bennem apuból is, mert ő vagány gyerek volt. Igaz, én amolyan falusi verekedésekbe nem keverednék, hahaha. De hát régen az volt a divat a legények között, bár apu azt állítja, ő mindig csak azért verekedett, hogy a tesóit védje. :-)
      Igen, én is a lagzikban tanultam táncolni, bár nem tudok jól, de szeretek.
      Talán mert szép volt a múlt, azért írunk róla többen. Legalábbis nekem a gyerekkorom volt a legszebb az életemben.

      Törlés

Web Statistics