Mászás helyett kúszás

Nagy izgalommal készültem a tegnapi napra, mert úgy volt, hogy újra elmegyünk sziklát mászni. Ebből végül nagy-nagy csalódásomra nem lett semmi, de kerekedett egy kisebb kirándulás. Drégely várát vettük célba a Honti-szakadékon keresztül. Magában a szakadékban nem halad jelzett út, csak mellette fenn, de mi nekivágtunk a bozótosnak alant. Egy rövid szakaszon eljutottunk, mert épp néhány munkás tanösvényt épít a szakadék első vízeséséhez. Szóval ott még van valami  ösvényféleség. Kicsit elbeszélgettünk velük, aztán szemügyre vettük, hol is akarunk mi átkelni.
Omlós, saras, vizes terep tárult a szemünk elé, de gondoltuk, ha ezen a vízesésen túl leszünk, majd változik a terep. Tulajdonképp olyasmi szurdokban jártunk, mint a Szlovák Paradicsomban, csak kisebb méretekben és minden kiépítettség, létrák, lépőkék, hidak, nélkül.
Persze itt a vízesések is csak aprók voltak, még az is csoda, hogy ebben a szárazságban csordogált víz. De érdekes módon a szurdok alja mégis saras, nedves maradt.
Így hát a mászós túra helyett kúszós, bujkálós, néhol négykézlábas kirándulás kanyarodott, de igazán nagyon szép helyeken jártunk. Azt nem mondom, hogy olyanon, ahol madár se jár, mert egyik helyen  kitartóan akart minket elüldözni vijjogásával egy ölyv a fészke közeléből. Gondolom nincs hozzászokva, hogy emberek mászkáljanak ezen a járatlan terepen.
Mindenesetre nagy élmény volt végig dagonyázni a szurdokot, megállapítottuk, hogy hirtelen nem is tudunk ehhez hasonló helyet mondani a Börzsönyben.
Aki viszont erre az útra vállalkozik kedvet kapva tőlünk, az készüljön fel gatyaféktől kezdve mindenre. :-)
A paradicsomi csapatból csak Józsi hiányzott, így majdnem teljes volt a létszám.

A kezdet

Egy fiú húzza, egy fiú tolja, ki az? Nem, nem vonat. :-)

Bújj, bújj zöldág

Hahó, öntöm nektek a vizet!

Millió apró csoda

Manócskák ámulnak a rengetegben

Pihenő a fatörzsek árnyékában

Akadálypálya

Ahoj, mindjárt átjutok!

Valahol ott fenn van az ölyv fészke

A szakadékból végül kioldalaztunk egy helyen, ahol találtunk egy- feltevésünk szerint -rókalyukat

Egy nagyon helyes kerek, idilli páfrányos kis forrásra is akadtunk, aminek szép tiszta volt a vize

A víztükör alján látszik a páfránylevelek árnyéka

A bakancsaink már nem ilyen szép tiszták :-)

Uzsonna

Hosszas bóklászás és dzsumbujda- csalán- és tövisjárás után sem találtunk azonban tovább menő utat a vár felé, így végül az egyetlen jelzésen ami egy helyen keresztezte utunkat visszafordultunk

Még egy egészen ősleletet is találtunk egy fémtáblás jelzés személyében

A kirándulás után Katáékhoz mentünk, ahol az elmaradt mászás helyett legalább elméleti oktatásban részesültünk. Igaz az óra első részét a fáradt tanár bácsi némi horkantós aláfestéssel átszunyálta, de aztán elmerültünk a csomók rejtelmeiben, miközben az áldott lélek háziasszony palacsintát sütött nekünk a konyhában.

Laci a madzagjai között

Jómagam öt csomót tanultam. Nem mindegyik sikerült rögtön, de némi gyakorlás után egész belejöttem. Így már tudom a feszítő nyolcast, a perecet, ami csak egy felől terhelhető, a fűzött perecet, ami mindkét oldalról terhelhető, a dupla halászt és a prusikot.

Ez itt nevezetesen a dupla halász, ami arra is alkalmas, hogy különböző vastagságú köteleket összekössünk anélkül, hogy szétcsúsznának

Nagyon jópofa, mert a két csomót egymáshoz lehet húzni a kötélen ütközésig.

Ez pedig egy igen fontos csomó, a prusik (és nem pruszlik, ahogy eleinte én értettem :-D ), ami olyan stabilan rá tud szorulni a főkötélre, hogy nem csúszik el rajta. No itt azonban nem a főkötélre szorult rá. :-D Azt hiszem egy hegymászó számára akár profilképnek is megfelelne. :-)