A lila bugyi esete Tóth Mari helyett Pipulkával

Hiába voltam ma szabadnapos, ki sem merészkedtem szinte egész nap a házból, nem kívánkoztam én hegyre meg sehová, bár terveztem ezt-azt, mielőtt beütött ez a hőség. Elég lesz az elkövetkező napokban nyomni a bicajt, most inkább lustulok.
Csak este indultam el Tepertővel, mikor nagyjából elviselhető lett a meleg. A patakban már alig-alig folydogál a víz, így mederjáró kalandsétára mentünk. Bepakoltam Kobak tengeri úszócipőjét is a kis tatyókába, bár be kell vallanom, Tepertő meztélláb ügyesebben mozgott a mederben, mint én a tapadós talpú cipellőkben. A szoknyám felgyűrtem, mint Iluska a mosáshoz. Igaz egy idő után a popsiig felhúzott szoknya is vizes lett, mert hát ugye nekem le kell guggolni, meg mindenféle pózokat felvenni a fényképezéshez. A végén már a bugyim is elázott de sebaj.

Az enyves éger gyökérzete  egy külön világ. Sajnos a homály miatt már nem tudtam túl jó képeket készíteni, de azért talán így is látszik, milyen szívósan harcol a vízért. Növés közben sokszor még a patak köveit is magáévá teszi és örök rabságban tartja.

Miután kikászálódtunk a mederből, megszabadultam a vizes cipőktől, s a kis tatyóban talált hímzett keszkenővel lábat törültem. :-) Fényképeztem még néhány virágocskát, aztán immár a patak melletti ösvényen indultunk vissza. A bugyim elég hidegnek bizonyult, úgyhogy rövidesen attól is megszabadultam, és a centrifugális erőt felhasználva, ujjamon pörgetve próbáltam szárítani miközben bandukoltunk. Nem sok sikerrel. :-D

Gyönyörű este volt, teljesen belefeledkeztem, aztán egyszer csak hirtelen hiányérzetem támadt. Néztem jobbra-balra, aztán rájöttem, hogy hoppá, elhagytam valahol a bugyim.  Visszakozt csináltam,  s hamarost ott orgonalilállott az ösvényen a vizes ruhadarab.  Még jó, hogy nem nagyon járnak erre, mert senki nem mosta volna rólam le, hogy bepisiltem, s a pórul járt bugyit mosás helyett inkább kihajítottam az útszélre. :-D 

A napocskának is tetszhetett az eset, mert hatalmas vörös mosollyal búcsúzott mára.