Doktor úr-száj

Hatalmas, degeszre tömött szatyorral vágódtam be az orvosiba.
Húúú, nincs senki a váróban, hurrá, rögtön a doktor úr elé járulhattam. Ő szokás szerin hellyel kínált, miközben leraktam a  batyut.
-Kinek vásárolt? -kérdezte kedvesen.
- Ó.-i  tanárninek-válaszoltam, miközben lehuppantam a vele szemben lévő székre és elégedetten szusszantam egyet.
Aztán némi idő után megszólalt:
-De mit szeretene?
No akkor elkezdtem hahótázni. Ja, ja persze, az egy dolog, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, de tulajdonképp dolgomat végezni jöttem. Néha annyifele van a fejem, hogy hirtelen azt se tudom hol és miért is vagyok ott.
-N. néni receptjeit szeretném felíratni.
Szerencsére volt egy jó paksaméta, addig legalább pihengethettem.
Mikor végre mindet kinyomtatta és kezembe adta, bátorkodtam megkérdezni, hogy vajon nekem nem tudna-e felírni valamiféle szárnyakat, hogy gyorsabban eljussak egyik helyről a másikra.
-Nem kell felírni-válaszolta mosolyogva-, vannak szárny nélküli angyalok is.