Mióta mutálsz, hangod ismeretlenül szól,
Messziről, hová elűztelek.
A fiam vagy, mantrázom magamban,
De bölcsebb, ha kételyeimről hallgatok.
Majd később, ha újra fölismerem
Hangzóidat és rád találok, mint
Nőstény elveszett kölykére, újra közelebb engedlek
Magamhoz. Most elég, ha távolról szemlélhetem
Tegnapról itt maradt körvonalaidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése