Pipulka a zezermester

Most kéremszépen egy vasbetontéglával döngetem a mellyem, olyan büszke vagyok magamra.
Idén már eleve nagyon gyéren indult be a búvárszivattyúm, alig-alig folydogált a víz. Nem néztem utána, belenyugodtam, hogy ez van. Olyan cécós le-föl huzigálni a kútból ha meg akarom lesni, ááá, nem volt hozzá húzásom (szó szerint).
De ma este, mikor meg akartam öntözni szárazságtól aszalódó, zsebkendőnyi veteményesem, már csak csepegett. Így hát mégis neki kellett állnom a vizsgálódásnak. Mert bizony ha nem locsolok minden tönkre megy ebben a hőségben, és idén se zabálhatom két pofára  a paradicsomot.
Mindig azt várom, mikor érik már a paradicsom, mikor ehetem már számolatlanul, s nem a drága boltival kell spórolni, számolgatni, hogy egy zsíros kenyérhez mennyit is ehetek meg. Meg hát a kerti íze mennyivel de mennyivel másabb!
Nekiestem hát a kútnak, fel a szivattyú, le a szivattyú, mert előfordult már, hogy csak meg kellett mozgatni, s mindjárt rendesen dolgozott. De most hiába eregettem le-föl--le-föl, semmi se történt.
Végül nagy sokára felfedeztem a gépezeten egy lyukat. Mármint nem ott, ahol fel kell szívja  a vizet, hanem az oldalán. Talán nekicsapódhatott a kút oldalának, vagy ki tudja, de mindenesetre egy elég szemrevaló lyuk tátongott rajta.
Elkámpicsorodtam. Most mi a lótúrót csináljak? Újat egyelőre biztos nem tudok venni, a kinti csapból kannánként hátra hurcolni a kertbe a vizet megint nem fog menni. Jaj-jaj, mi lesz már a paradicsomevészetből?
Törtem a fejem. Valamivel be kéne tömni azt a lyukat. De mi a csudával? Valami gumiféle anyaggal. Gondolj! Gondolj! Gondolj!
Kinyitottam a kredencfiókot, ahol mindenféle nyavajaságokat tartok, de nem láttam semmiféle hasznosíthatót.
Aztán egyszercsak juhéjj, és már indultam is a ragasztópisztolyért.
(Látom magam előtt, hogy az esetleges férfiolvasók röhögve fogják a fejüket.)
Beizzítottam a lőfegyvert, szép módszeresen bedolgoztam a lyukat, aztán jóóó vastagon körbetekertem szigetelőszalaggal a szivattyú habtestét a lyuk szélességében.
Bizonyára nem lesz túl tartós, de majd legfeljebb időnként megismétlem a műveletet.
A motor mindenesetre jobban nyomja  a vizet mint új korában, olyan helyekre is eljuttatja ahová eddig kannában kellett hordanom.
Mégiscsak fogom én két pofával tömni a paradicsomot! Csakazértis!