2016. május 19., csütörtök

Őszibarack





Lett egy új gondozottam. Egy bácsi, ami nagy ritkaság. A feleségével él, de ő már nem győzi az ápolást, így sok győzködés után elfogadta a segítséget. Az én fő feladatom a fürdetés illetve Péter bácsi sétáltatása, mivel teljesen megvakult, még fényeket sem érzékel. Most rázódunk össze, voltak már bakik, voltak mosolygós dolgok mint ahogy az lenni szokott egy új helyen.
A minap, fürdés után Péter bácsi bőrét kentem a patikai testápolóval. Ő állt, én előtte kuporogtam egy puffon mert a lábai voltak soron.
-Péter bácsi nem is ráncos-mondom neki, mert 85 éves létére tényleg szép sima az arca-, olyan akár az őszibarack.
-Tényleg?-kérdezi mosolyogva, s láttam rajta némi kis szégyellős büszkeséget is.
-Igen-igen-bizonygattam-, tényleg olyan sima. Nehogy még a végén Irma néni éjjel beleharapjon!
Na lett erre nagy hahótázás, hármunk közül nem is tudom melyikünk rötyögött jobban, valamilyen szempontból mindenkinek tetszett ez az elképzelt szituáció.
Péter bácsi úgy nézett le rám a puffra, mintha látna, egyenest az arcomba, és becsszó csillogott a két vak szeme.




ui. Valaki felhozta ezt a dolgot, azért írom ide, hogy a neveket nagyrészt megváltoztatom, vagy kicsit átalakítom, tudjátok, mint Katici szokta a cseppjeinél. Szóval ne keressétek Péter bácsit és Irma nénit a faluban ha erre jártok, meg a többieket sem. :-)
Azokét nem szoktam, akik cseppet sem bánják, ha kikerülnek keresztnév szerint a netre, sőt büszkék rá. Mint mikor Ilus néni majd meghalt a boldogságtól, hogy ő felkerült a pészmékre. :-D ( fb ) Vagy Franci néni, aki még hangoztatja is, hogy három faluban ő a legöregebb, és mindig kérdezi tőlem, hogy ugye őt mindenki ismeri. :-)


22 megjegyzés:

  1. Mondtam már, hogy nagyon szeretem az élet írta történeteidet?

    Na jó, nem keresem név szerint az öregecskéidet, nem buktatlak le, hogy írtál róluk :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretem ezeket a történeteket, ezért gondolom, hogy érdemes megosztásra.
      Hogy keresd őket, előbb el kell gyere ide. :-D

      Törlés
  2. Látom nálad sem működik a komment doboz...nem tudom mi lett vele, már vizsgálgattam, újra telepítettem, de ugyanúgy semmi. Majd megjavul...vagy nem :)

    VálaszTörlés
  3. Igy lesznek a senkikből Valakik :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod, nekem valaki vagy! Hogy kinek vagy senki, azt nem tudom. :-)

      Törlés
  4. nem tudnám azt a munkáét végezni, amit te, folyamatosan bőgnék,
    annyi szépség, emberi és szomorú

    olyan, mint ez a zene
    https://www.youtube.com/watch?v=m4kRciR7Eo4&list=RDRUMSIARN4mk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt csak most gondolod így. Ezt a munkát rengetegen tudnák csinálni, és csinálják is a saját szüleiknél, hozzátartozóiknál.
      Én is belebetegedtem az első évbe, már azt hittem abba kell hagynom, de nem volt más munka, tehát muszáj volt megerősödnöm. Ahogy a főnöknőm mondta, minden öreggel együtt haltam. Pontosan azért, mert nagyon érzékeny vagyok. Más szempontból viszont ez nagyon jó ebben a szakmában
      Az ember sokszor el se tudja képzelni magáról, hogy mi mindenre képes. Főleg ha újabb meg újabb dolgokkal találkozol. Egy idő után már nem tudsz mindenen sírni, ez gondolom valami önvédelem is a psziché részéről. Ahogy a fa, egyre vastagabb kérget növesztünk, ez persze nem egyenlő az érzéketlenséggel, de nem pityereghetsz mindenen, ha a munkádat el akarod normálisan látni. Idővel egyszerűn kényszerűen hozzászokik az ember a nyomorúságokhoz. Gondolom mint az orvosok is. Nem bőghetnek minden beteg láttán, mert az katasztrófa lenne.
      A humor pedig rettenetesen sokat segít. Mint ahogy ebben a kis történetben is látszik.

      Törlés
    2. ezekért - az ilyen - a válaszaidért nagyon szeretlek, és tisztellek

      Törlés
    3. Köszönöm, ezt jól esett olvasni. :-)

      Törlés
  5. Úgy látom, ahogy Katici úgy Te is a lehető legjobb helyen vagytok - boldogok lehetnek akik körülöttetek élnek. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, hogy így van. De ne hidd ám, hogy minket nem érnek támadások. Sokszor éppen olyanoktól akikért kiteszed a lelked. Ilyenkor magánemberként legfeljebb soha többé nem állsz szóba az illetővel, mert a fenének van szüksége rá, hogy olyan valaki szidja, akivel jót tesz. De gondozóként, aki a munkáját végzi, túl kell rajta lendülnöd és ugyanolyan szeretettel nézni a gondozottra, mintha tegnap nem rugdalt volna jól beléd.
      Ha valami ilyen megpróbáltatás ér bennünket a másik házi gondozó kolléganőmmel gyorsan felhívjuk egymást, panaszkodunk, dühöngünk, puffogunk egy sort, aztán megyünk tovább. Egymást próbáljuk erősíteni. Nemrég, mikor beteg voltam, ezt az üzenetet írta nekem:
      "Puszi, gyógyulj meg gyorsan, nagyon hiányzol. Nekem te vagy a biztos háttér."
      Nekem meg ő. :-) Ritka jól tudunk összedolgozni mindenféle szempontból, áldom is érte az eget.

      Törlés
    2. Igen, aki emberekkel dolgozik az sajnos sokszor belefut emberi gonoszságba, vagy esetedben az öregség/élet/évek adta megkeseredettségbe. Gondolom, hogy vannak nehéz napok is benne. Nagyon jó érzés, ha egymás biztos hátterei vagytok, sok-sok erőt ad! Különösen a mai világban, ahol inkább a tömeg egyszemélyes harcos valaki/valami ellen...

      Törlés
    3. Hála Isten, nagyon jó kis csapatunk van. A főnöknőnk szokta emlegetni, hogy már szégyelli, de máshol mindig az itteni kolléganőkkel példálózik. (Biztos utálnak már minket, hahahha)

      Törlés
  6. Remélem,hogy öregkoromban nekem is lesz egy Pipulkám.:) Ölelés....♥

    VálaszTörlés
  7. Én is abban bízom, hogy ha arra kerülne a sor, nekem is lenne egy Pipulkám!
    Minden tiszteletem a tiéd, mert tudom az idősekkel nem könnyű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony nem könnyű, de van ám még sok pipulka, ismerek egy párat. :-D Remélem mindannyiunknak akad majd egy ha eljön az ideje.

      Törlés
  8. Istenem de jót kacagtam :D hát ez de édes !!(tegnap óta olvashatók az irasaid-- visszafelé.ezuton is köszönöm őket!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia muzsika! Veled még nem találkoztam. Ezt hogy érted, hogy tegnap óta olvashatóak visszafelé? Eddig nem lehetett olvasni a régieket?

      Törlés
    2. Dehogynem,csak en vagyok,aki nemrég óta olvaslak :) jó itt! Nem otthon élek már 9 éve,es olyan jólesik olvasni a soraidat,valahogy hazavisznek.es a túrák :)!! Élményszámba menők.szoval köszönöm.

      Törlés
    3. Örülök neki! Az én szívemet is megmelengeti, ha valakiknek örömet szerezhetek csupán azzal, hogy kedvtelésből leírom az élményeim. Szóval a köszönöm kölcsönös! :-)

      Törlés

Web Statistics