Olyan kedvesek ezek az egyszerű mezei virágok. Nem tudom én sem megunni a fotózásukat.Nem tudom, megfigyelted-e, hogy a vadrózsa virágszirmai hol sötétebbek, hol világosabbak. Én azt gondolom, attól függ ez, hogy napos, vagy esős-e az idő. Még senkivel nem tudtam ezt a kérdést megvitatni :-)
Valóban néha egész sötétek, néha meg szinte fehérek, de hogy mi ennek az oka, fogalmam sincs. De talán más mezei virágoknál is vannak színváltozatok, nem?
Nem, nem, ugyanarról a bokorról beszélek. Amikor naponta jártam a kutyákat sétáltatni, akkor figyeltem meg, hogy egyugyanazon bokron - az időjárástól függően - más más árnyalatúak a virágok. És nem az elnyílásukkal/elöregedésükkel kapcsolatos (t.i. hogy az öreg halványabb) Nem, a frissen nyíltak borult idő, eső után sötétebb rózsaszínűek. Már olyan hülyeségre is gondoltam, hogy az erős napsütés "kifakítja" a szirmokat. Na jó, ez csak egy ráérős öregasszony gondolat-játéka... :-)
Nagyon szépek a fotók..Én is szeretem fotózni is, ahogy a fákon és virágokon átsüt a nap..Most ép egy vadrózsán ülő madarat himzek,és ott is a virágok más színűek.. Regényt írhatnék, mert megfigyeltem, lehet hogy nem igy van, de a bimbók, virágok a napok/hány napja/ nyilik ki,és záródik, mire lepotyog a szirma azzal van összefüggésbe...Most lehet hogy jó kis zagyvát hoztam össze, de pl a kaktusz első bimbója és virágja sötét színű, este záródik, másnap már két virág nyílik ki, ebből az első ami nyílt már, világosabb,este záródik, harmadik nap már három féle szine van a 3 a bimbónak és a virágnak is...Persze ettől még lehet ahogy a Mari mondja... Jó hogy mutattad a labdarózsát, még nálam is várakozik, hogy megmutassam, pedig valóságban már rég elnyílt...
Nem tudtam hogy beteg voltál, mert két túra közt ez nem derült ki...Remélem nem komoly bajod volt...így utólag is jobbulást...Számtalanszor eszembe jutsz, a munkád kapcsán..minden tiszteletem a Tiéd ..Nem is tudom melyik a nehezebb, Katicié, vagy a Tied...van tippem
Sajnos nem csak voltam. Nem hiszem, hogy elehetne így hasonlítgatni, hogy melyikünk munkája a nehezebb. Egyik ilyen szempontból, másik amolyan szempontból nehéz. Nem lehet piskóta ha ott van körülötted sok ordító csöppség, akiket mind ki kell szolgálni, meg kell etetni, fürdetni, tisztázni, meg kell nyugtatni és nem mondhatod nekik, hogy most már aztán csend legyen, mert szétmegy a fejem. :-D A lelki részéről nem is beszélve. Mindenesetre azt azért irigylem Katici munkájában, hogy a jövő, az élet felé irányul, talán több lehetősége van sikerélmények átélésére mint nekünk, akik öregecskékkel foglalkozunk. Foglalkoztam én is fiatal koromban otthonos gyerekekkel, bár nagyobbakkal, de csak patronálóként, szinte minden hétvégémet velük töltöttem. Talán emiatt van egy csepp összehasonlítási alapom.
Nem, nem öleltem meg, valahogy ritkán érzek erre indíttatást, szinte soha. Inkább a földre feküdni hanyatt, arra támad ingerenciám, nem tudom miért, de az gyakran. Ehhez a fához inkább emlékek kötnek, és azok kicsit szomorúak.
Olyan kedvesek ezek az egyszerű mezei virágok. Nem tudom én sem megunni a fotózásukat.Nem tudom, megfigyelted-e, hogy a vadrózsa virágszirmai hol sötétebbek, hol világosabbak. Én azt gondolom, attól függ ez, hogy napos, vagy esős-e az idő. Még senkivel nem tudtam ezt a kérdést megvitatni :-)
VálaszTörlésValóban néha egész sötétek, néha meg szinte fehérek, de hogy mi ennek az oka, fogalmam sincs. De talán más mezei virágoknál is vannak színváltozatok, nem?
TörlésNem, nem, ugyanarról a bokorról beszélek. Amikor naponta jártam a kutyákat sétáltatni, akkor figyeltem meg, hogy egyugyanazon bokron - az időjárástól függően - más más árnyalatúak a virágok. És nem az elnyílásukkal/elöregedésükkel kapcsolatos (t.i. hogy az öreg halványabb) Nem, a frissen nyíltak borult idő, eső után sötétebb rózsaszínűek. Már olyan hülyeségre is gondoltam, hogy az erős napsütés "kifakítja" a szirmokat.
TörlésNa jó, ez csak egy ráérős öregasszony gondolat-játéka... :-)
Jaaa, értem! Akkor ez tényleg teljesen rejtély.
Törlésa 9. 15. és a 17. fotód nagyon-nagyon! :))) olyan szépek a fények a zöld növényeken, ahogy átsüt rajta a nap. Soha nem tudnám megunni nézegetni :)
VálaszTörlésÉn sem unom soha, hiába jártam már végig százszor is ezt az ösvényt. :-)
TörlésNagyon szépek a fotók..Én is szeretem fotózni is, ahogy a fákon és virágokon átsüt a nap..Most ép egy vadrózsán ülő madarat himzek,és ott is a virágok más színűek..
VálaszTörlésRegényt írhatnék, mert megfigyeltem, lehet hogy nem igy van, de a bimbók, virágok a napok/hány napja/ nyilik ki,és záródik, mire lepotyog a szirma azzal van összefüggésbe...Most lehet hogy jó kis zagyvát hoztam össze, de pl a kaktusz első bimbója és virágja sötét színű, este záródik, másnap már két virág nyílik ki, ebből az első ami nyílt már, világosabb,este záródik, harmadik nap már három féle szine van a 3 a bimbónak és a
virágnak is...Persze ettől még lehet ahogy a Mari mondja...
Jó hogy mutattad a labdarózsát, még nálam is várakozik, hogy megmutassam, pedig valóságban már rég elnyílt...
Milyen érdekes megfigyeléseid vannak! Miért lenne zagyva amit az ember megfigyel? Ebből lehet legjobban tanulni.
TörlésNem tudtam hogy beteg voltál, mert két túra közt ez nem derült ki...Remélem nem komoly bajod volt...így utólag is jobbulást...Számtalanszor eszembe jutsz, a munkád kapcsán..minden tiszteletem a Tiéd ..Nem is tudom melyik a nehezebb, Katicié, vagy a Tied...van tippem
TörlésSajnos nem csak voltam.
TörlésNem hiszem, hogy elehetne így hasonlítgatni, hogy melyikünk munkája a nehezebb. Egyik ilyen szempontból, másik amolyan szempontból nehéz. Nem lehet piskóta ha ott van körülötted sok ordító csöppség, akiket mind ki kell szolgálni, meg kell etetni, fürdetni, tisztázni, meg kell nyugtatni és nem mondhatod nekik, hogy most már aztán csend legyen, mert szétmegy a fejem. :-D A lelki részéről nem is beszélve. Mindenesetre azt azért irigylem Katici munkájában, hogy a jövő, az élet felé irányul, talán több lehetősége van sikerélmények átélésére mint nekünk, akik öregecskékkel foglalkozunk. Foglalkoztam én is fiatal koromban otthonos gyerekekkel, bár nagyobbakkal, de csak patronálóként, szinte minden hétvégémet velük töltöttem. Talán emiatt van egy csepp összehasonlítási alapom.
Azt az öreg tölgyet meg is ölelted? A fák gyógyítanak (is). :-)
VálaszTörlésNem, nem öleltem meg, valahogy ritkán érzek erre indíttatást, szinte soha. Inkább a földre feküdni hanyatt, arra támad ingerenciám, nem tudom miért, de az gyakran.
TörlésEhhez a fához inkább emlékek kötnek, és azok kicsit szomorúak.