St.Martin és a sapka

Idén harmadszorra fogtak össze a környékbeli vállalkozók, hogy adventi koncerttel lepjék meg a falu lakosságát. Most újra a két éve náluk járt St.Martint hívták meg, aminek sokan örültünk.
A zene persze csodás volt, nagyon megtapsoltuk a mindig közvetlen és kedves zenészt.
Mikor befejeződött a muzsika, megkért minket, hogy ne szaladjunk el, hanem várjuk meg őt míg a hangszereit biztonságba helyezi, mert akar egy kis ajándékot adni.
Úgy látszik ezt az emberek valami véletlenül kiejtett mondatnak vették, mert mindenki elkezdett kicsődülni a templomból, én viszont nyugodtan üldögéltem tovább a padban és bámultam ki a fejemből. Többen is azt hitték, hogy elbambultam és nem vettem észre, hogy vége az egésznek, rám is szóltak nevetve. Felvilágosítottam őket, hogy hiszen az kérte, várjuk meg őt, legalább én megvárom, ha más nem. Mit fog szegény szólni, ha üres lesz minden, mire elpakol és jönne ajándékozni.
Áá, legyintettek a falubeliek, azt csak úgy mondta.
Már szinte kezdtem elbizonytalanodni, csak pár ember lézengett ott, mikor végre megjelent St.Martin egy nagy mókás, szőrös sapkával a fején, ami alá be volt gyömöszölve az összes nagy hullámos haja, s kezében hozta az ajándék dedikált képecskéket.
-Óó, hát elmentek? Na azért páran mégis megvártak.
Szerencsére ahogy előkerült, az ajtóból még visszafordultak a kifelé haladók, így mégis meg tudott ajándékozni egy csapatka embert.
Nem mintha annyira szükségem lenne arra a dedikált képre, de olyan kedvesen kérte, hogy várjuk meg, hát én is sorba álltam, közben jól szemrevételeztem a vicces fejfedőjét.
Mikor elékerültem és átnyújtotta az ajándékot, meg is kérdeztem tőle:
-Nem cserélünk sapkát?
-Gyors és átható pillantással megvizsgálta a fejemen lévő fehér, horgolt kis fejfedőt, egy pillanatra elgondolkodott, de végül rávágta:
-Nem! Hát mi férne az alá?? De magának is szép hosszú haja van.
-Hát igen.
-És kinn hagyta.
-Igen.



Valóban nem tudná bepumpolni a kis sapi alá a göndör fürtjeit, szóval nem csodálom, hogy nem akart cserélni. De nekem jobban tetszene, ha kinn hagyná, mint én. :-)
Így hát neki megmaradt a nagy, mókás, szőrös, nekem meg a szolid kis fehér horgolt.