Élek még

Ha bárki aggódna értem. :-D

Tudom, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb ebben az időszakban, mégis kicsit felhúzom magam, mikor olyan sóhajtozást látok: Ó, láthatom-e még valaha az óceánt?
Basszus! Én még sose láttam, de mégis tök jól elvagyok. Viszont rovom a napi kilométerjeimet kinn a fronton.
A másiknak meg az a bődületes nagy problémája, hogy itt nálunk a Dunakanyar falvai hétvégén "bezárnak", hogy elkerüljék a kifelé áramlást a városból a helyi lakosság védelmében. És képes ezen dühöngeni, xy polgármester asszonyt hülye picsának nevezni, szidni az ittenieket, fenyegetőzni, hogy akkor se számítsanak a kirándulókra majd, ha már lehet jönni meg satöbbi. És hogy az itteniek se merjenek menni Pestre vásárolni. Személyes sértésnek veszi, hogy most nem lehet jönni kirándulni Zebegénybe vagy Verőcére vagy Nógrádra.
Basszus! Én hetek óta ki se mozdultam a faluból és környékéről, eszem ágában sincs Pestre menni, örülök, ha nem kell.
Elhiszem, hogy marha szar a bezártság a lakásokba, főképp városon, és én is biztos nagyon nehezen viselném, de mikor találkozom mentős Gyöngyikével a kisbolt előtt várakozás közben, mert ugye csak három ember lehet benn egyszerre, akkor azért elfacsarodik a szívem és egy kukkot nem szólok a saját bajaim miatt. Mert ő van vagy 45 kg, és el tudom képzelni (vagyis inkább nem tudom elképzelni) a 12-14 órás műszakban beöltözve az overallba, maszkba, szemüvegbe, arcvédő plekszibe, ahogy cipelik le a harmadik emeletről a 100 kg-os beteget szarért-hugyért, lyukas garasért kitéve járványnak, melegnek, emberi feszültségnek, haragnak, idegességnek.
Szóval aki siránkozik a bezártság miatt vagy egyéb piszlicsáré dolog miatt, az szerintem nyugodtan elmehet önkéntesnek valahová.

Én szerencsés vagyok, mert itt az erdő, de az a helyzet, hogy hétvégére olyan hulla fáradt vagyok, hogy örülök, ha heverhetek, mint egy darab fa. A húsvéti négynapos ünnepben az utolsó nap tudtam annyira összeszedni magam, hogy elmenjünk a kutymákokkal egy körre. Persze ennek nagyon-nagyon örültem, de ahogy telnek a hetek egyre nehezebben és nehezebben tudok kicsit regenerálódni.
Több is lett a munka, mert több helyre kell járni, és az amúgyis stresszes és lélekölő meló még jobban az lett.
Szeretnék úgy 2-3 hétre elbújni valahová. Csend, béke, nyugalom és nem az állandó, belül motoszkáló félelem, hogy jaj, nehogy pont én vigyek rá valamit az öregecskékre.
Nagyon bele tudom magam képzelni a szomszéd falu házi gondozóinak helyzetébe, ahol egy bácsit, mint utóbb kiderült, vírusosan küldtek haza a kórházból, csak épp ezt elfeledték a kedves kórházi kollegák közölni. És persze a csajok jártak hozzá, cimbálták, pelenkázták, gondozták, aztán mentek tovább a többi öreghez.  És teljes véletlen folytán derült fény erre az egész vírus dologra a házi orvosunk révén. A csajok karanténba kerültek a bácsi egy másik kórházba. És jött a két hét rettegés. A kolléganő zokogott a főnökasszonynak, hogy ő megbolondul, ha miatta halnak meg majd a falubéli öregek.
Én, aki lelki nyamvadék vagyok, tán tényleg belediliztem volna abba a két hétbe és a pszichiátrián kötök ki. De nekem ehelyett csak a pszichiátriáról került haza egy új gondozottam bruhahaha, akivel voltak némi gondok.
Ezen kívül ami még említésre méltó, egy kedves falubéli fiatalember leöntött egy vödör hideg vízzel, no nem locsolás céljából, mert ez még húsvét előtt volt a kabátos időben. Rájuk szóltam, hogy miért égetnek mindenféle szemetet, mert az tilos, és nincs is épp kijelölt tüzelő nap. Nagyon nem vették zokon, aztán mikor azt mondtam, lefényképezem őket, akkor egyik elkezdett egy bútorlappal hadakozni, hogy pajzsként használja a fotómasina ellen, a másik meg elegánsan leöntött.
A nagy kiabálásra előbújt az édesanyjuk is, aki mikor meglátott így nyilatkozott: Ja, ez az öregotthonnál dolgozik, részeges, be van rúgva.

Szóval hajrá házi gondozók a megbecsüléstek végtelen nagy mind a lakosság, mind a kormány részéről! Remélhetőleg viszont azok az egészségügyi alkalmazottak is megkapják majd az 500 ezer ft-os juttatást, akik elfeledték közölni, hogy vírusos beteget küldenek haza a szomszéd faluba vagy a fővárosi öregotthonba vagy egyéb máshová. Végülis az nekik is jár, nem csak a 45 kg-os mentős Gyöngyikének. Ugye így igazságos?

No kipuffogtam vagyis szakszóval élve kiventilláltam kicsit magam bruhahaha.