Avagy pipulka bödön-mániája.
Van ami a házzal maradt ránk, van amit ajándékba kaptam, van amit egyik kedves barátom lomjai közül kotortam ki és van amit egy nénimtől kunyeráltam el-s milyen jól tettem, mert mostanában nehéz szívvel nézem, hogy hajigálnak ki az unokái mindent az eladott házából. Ő már hála Isten nem látja, mert erre szokták mondani, hogy forogna a sírjában. Nálam legalább megmaradt valami tőle.
Na és készül az idei feketenadálytő tinktúra. Tegnap ástam ki a patakparton a hozzávalót. A pásztortáskás már félig megérett a napon.
Gyűjtöttem galagonyavirágot és útifüvet is, s napokon belül jöhet a bodza szörp.
 |
 |
Nagyon bejön nekem ez a fajta hangulat, amit megmutattál, igazi vidéki báj:) Nálam is akad egy-két régi csetresz, fazék, ami virágtartóként él tovább, a porcelánfejű zöld csattosüvegről meg a régi csipketerítőről nem is beszélve:)) Lelkük van:) Eszter
VálaszTörlésMilyen jó, hogy említed a csipketerítőt. Az a kép pont lemaradt, mindjárt bepótolom. :-)
TörlésCsipketerítő! gyermekkorom emléke...nevelőanyám nagyon szeretett horgolni. :)
TörlésPipulka mese világa... :)
VálaszTörlésIgen. :-) És az ő mesekutyusa, a tigrismintás eb.
TörlésDe amúgy nagyon rendetlen vagyok, ezek csak itt a kiválasztott szép részletek.
Egyik barátom azt szoká mondani: bilibe lóg a kezed.
Nanáá! Mégpedig rózsaszínbe. Nem elégszem meg akármilyennel. :-D
Nagyon eredeti!:-) Felidézi a nagyszüleim kertjébe töltött idők emlékét. Ani kifejezése találó.
VálaszTörlésPipulka, szép kis gyűjteményed van már!
VálaszTörlésRózsaszín bili...nekem csak olyan snassz kék szélű fehér volt :-D
Nekünk is olyan szimpla volt, meg a nagymamánál is a nagy páros parasztágyágy alatt.
TörlésEzt a rózsaszínt túrtam a barátom lomjai között, és kisikáltam, mert valami barnás festéket kavarhattak benne vagy mit. Egész csini lett, nem? Igazi hölgybili. Ilyen biztos az úrilányoknak volt, nem olyan parasztféléknek, mint mi. :-D
pedig látva azt a rózsaszín bilit, megesküdtem volna hogy Te úri lány voltál ...:-DD
TörlésHát persze, tót úrilány. :-DD
TörlésTán az eredeti tulajdonosa az volt.
Jól van nem kell ám letagadni...:))) nem szégyen az:))))))
TörlésVarázs az egész:) De az a kutyus...mégis különösen kedves. (hogy ne csak a biliről essék szó:))
VálaszTörlésHát még nekem milyen kedves! Szerintem nála jobban senki nem szeret engem kerek e világon, s ő magának is kéri folyton-folyvást a szeretetet. Végülis a gazdájára ütött teljes mértékben.
TörlésAhogy belépek a kapunk, rögtön törleszkedik, és nem mehetek tovább befelé, míg meg nem kapja a buksisimítás-adagját. Egyszerűen nekem dől, hogy ne indulhassak tovább. És ezt megismétli, ahányszor napjában belépek a kapun. Milyen felemelő érzés ez vedlés idején. :-DDD
Érdekes, hogy emberektől általában nem viselik el, ha ennyire kérik a szeretetet, maximum a gyerekektől. Vajon a felnőttnek miért nem jár?
miért ne járna:) de vannak akik észre sem veszik....vagy...:)
TörlésNagyon izgalmas a kérdés nekem, amit feszegetsz. (kutyusom nekem is volt/van, és ugyanígy vagyunk egymással:)). Egyrészt nem tanultuk meg felismerni, ha a másik éppen rászorul a szeretetünkre, másrészt nem is igazán "felnőttes" dolog, éretlennek tituláljuk azt, aki így "koldul". Holott nem éretlen, egyszerűen : emberi. Szerintem. Másrészt félünk rá reagálni, mert esetleg kötelezettséggel jár(hat).:) Pedig ennek sem kellene törvényszerűnek lennie. Ilyesmikre gondolok én.
VálaszTörlésHát hasonlókat gondolunk.
TörlésAsszony és kertje :) szép!
VálaszTörlés:-) Köszönöm! Most milyen jó, hogy általad én is újra olvasok régi bejegyzéseket.
Törlés..látod milyen jó?!;) ( Hát nehogy már unatkozni hagyjunk téged :D)
Törlés