Bóklászás üdezöldben

Már jó ideje nem jutottam ki sajnos az erdőre, húsvét vasárnap azonban Bogi megígérte, hogy miután végzett a külön munkájával eljön, és talán sikerül sétálnunk egyet. Akkor még nem is sejtettük, hogy pár nap múlva itt majd mindent beborít a hó.
Tényleg csak sétára volt idő, már délután 1/2 4 felé indultunk ki a Csarna-völgybe, ahol szinte szintben lehet menni. Nem vittem se túrabotot, se a térdvédőt nem gyömöszöltem fel hamar megfájduló térdeimre, csak egy kis üveg teát és a fotómasinát raktam be a zsákba.
Az idő kicsit hűvöskés volt, talán elkélt volna a dzseki is, de már késő bánat.

Mindjárt a Fekete-kútnál egy kidőlt fával találkoztunk

Nem sokat caplattunk a kisvasút pályája mentén, mikor balra leágazott egy jelzetlen út, ami emelkedett. Már többször is gondoltam, hogy egyszer meg kéne nézni hová vezet, most fel is vetettem az ötletet Boginak, s ő jó túrapajtásként azonnal bele is egyezett. Így felfelé kaptatva már a hűvöstől való borzongás is azonnal megszűnt.
A virágokat lestük, s állandó kattintgatásaimmal Bogit is sikerült az idők során megfertőznöm, mert ő is lépten-nyomon megállt. A telefonja nagyon szép képeket készít, az övéiből is fogok ide felrakni. A vadvirágok nagyon elkezdték érdekelni, kérdezgette melyiket hogy hívják, s amire tudtam válaszoltam, amit nem tudtam, azt elraktároztuk későbbi meghatározás céljából. Nekem külön öröm volt, hogy ebben is közös nevezőn vagyunk, hisz sokkal jobb úgy bóklászni, ha a másiknak nem teher a virág és fényképező mániád, hanem ő is hasonlóan érez.

Bogláros szellőrózsa

Hagymás fogasír

Kicsiny bükkhajtás. Telis tele volt velük a föld bizonyos helyeken.

Az út végül egy vadetetőhöz vezetett, ahonnan balra, felfelé megláttunk egy hívogató tisztást. Hát oda muszáj felmászni, mindenképp nézzük meg!

Huba boldogan rohangált, hogy végre újra erdőben lehet

Szamóca virágja

Gyönyörű tisztás a hegyoldalban, amiért igazán érdemes volt elindulnunk a jelzetlen úton

Itt is sok-sok virág volt, főleg  kutyatej, de mások is, és a tisztás szélén egy kedves vackorfa állt virágban. Ide járhat Süsü reggelizni. Még a húsvéti nyúllal is találkoztunk, akinek ugyan eléggé szabálytalanul nem egyformák voltak a fülei, de hát fő az egyediség, nekünk így még jobban tetszett.

Farkas kutyatej

Valamelyik pimpó faj. Belőlük annyi van, hogy odáig még nem ér a tudásom, hogy megkülönböztessem őket. Mindenesetre annyira aranyos, kicsi, kedves virág a földön mergbújva.

Akár hídba is lemegyek egy fotóért :-D

Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta (Bogi fotója)

A kutyuk is rendkívül élvezték ezt a helyet, hol kergetőztek, hol szimatoltak, hol Bogit boldogították nem csituló szerelmükkel

Sok időt eltöltöttünk a kis rétecskén, minden szegletét átvizsgáltuk, hisz annyira szép hely volt. Nemrég vettem egy kicsi gázfőzőt, meg is beszéltük Bogival, hogy legközelebb feltétlenül magunkkal hozzuk és ezen a mesebeli helyen fogunk kávézni, miközben bámuljuk a kilátást.  Akár még kinn is alhatunk hálózsákban ha találunk egy kicsit síkabb részt, ahonnan nem gurulunk le.

Pontosan szemben velünk a völgy másik oldalán kiszúrtunk egy sziklát kb. félúton lentről a pataktól fel a gerincig.  A gerinc tetején itt épp a Holló-kő van, ezt a térképről is megnéztem, a sziklát pedig Szarvas-kőnek hívják. Addig-addig néztük, addig-addig néztük, mígnem kitaláltuk, hogy átmászunk oda toronyiránt.

Bogi mint egy kis manó, összekuporodva  virágot fotóz

Ahhoz, hogy átjussunk a sziklához, előbb vissza kellett ereszkednünk a Csarna-völgy aljába a patakhoz, ahová a Drinó-patak völgyén keresztül tudtunk lejutni. Itt volt tél végén az a kalandos ereszkedésem, igaz ez már csak az alja a völgynek. Jó meredeken tudtunk lejutni az oldalban.

Lenn a patakmedernél kimosott gyökerű fákra akadtam, a gyökerek szó szerint a levegőben lógtak illetve a levegőben kanyarogtak. Ezt alulról is feltétlenül meg akartam vizsgálni.

Az árokban hihetetlen vastagságú avar gyűlt össze, térdig süllyedtem benne, ahogy a fák felé közeledtem

Kész labirintus

Vajon ezek a fák meddig fogják bírni tartani magukat ilyen fél gyökérzettel? Mindenesetre nem úgy tűntek, mint akik rosszul érzik magukat.

Az avar hatalmas dunnaként szolgált, ki is próbáltuk, persze Málna és Huba sem maradhatott ki a jóból

A derékalj megvan, már csak takaró kéne és lehet szunyálni

A frizura is egyedi lesz egy ilyen pihenő után. Igazi terepszínű.

Bogi fotója

Kónya vicsorgó

Pliszírozott báli ruháját próbálgatja egy ifjú hajtás. Nem csak önmagának, nekünk is nagyon tetszett.

Aranyveselke. Vele a patak mellett találkoztunk, mert a nedves helyeket szereti.

Végre elértünk a patakhoz, de innen aztán olyan meredek emelkedő jött a hegyoldalban, hogy csak apró lépésekben tudtunk felfelé haladni. Hiányzott a túrabot eléggé, de most muszáj volt megoldani anélkül, ha már ilyen hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk toronyiránt.

Egy derékbatört törzsű fa, ami mégis életben volt, mert dőlés közben ráesett egy társára, aki hűségesen tartotta őt fenn a magasban.

Lassan ezen az oldalon is előbukkant a panoráma a Nagy-Hideg-hegy felé. A vad gyümölcsfák most vannak virágban.

Sok kapaszkodás után értül el végül a Szarvas-kőt

A szikla tetején kicsit megpihentünk a nagy lihegés után. Szemben a gerincen az Esztergályos látszik, az oldalban pedig a lentebbi kisebbik tisztás, ahonnan ide átmásztunk a völgyön keresztül. Nagyon nagyon szép hely ez is. Innen jól megfigyelhettem, honnan is ereszkedtem én le a Drinó-patak völgyébe. A föntebbi, nagyobb tisztásnál van a Szívfájó-bérc. Így nézve nem tűnik hosszúnak lemenni a völgyön keresztül, mégis sokáig tartott az út akkor. Igaz a tisztásról ez a szikla sem tűnt most  messzinek, mégis kellett jócskán kapaszkodnunk mire felértünk.

Kilátás vissza, a falu felé felhőcsíkokkal (Bogi fotója)

Kilátás a Szarvas-kőről Nagy-Hideg-hegy felé

Mint sok kis puha mohapárna

Az idő már elég későre járt, bár Bogi mondta, hogy nála van fejlámpa. 1/2 8-ig még világos van. Tanácskoztunk a továbbiakról. Csússzunk vissza seggen ezen a piszok meredek részen a patakig, vagy esetleg másszunk tovább fel a Holló-kőig és onnan le körben az ösvényen? Végül az utóbbi mellett döntöttünk, így további lihegős kapaszkodások vártak ránk úttalan utakon. Már csak azért is volt ez jó választás, mert Bogi még nem járt ezen a szakaszon.

Mindig a fény felé

Még mielőtt felértünk volna a Holló-kőig, elindultunk a hegy oldalában traverzálva a gerincen kanyargó ösvény felé. Ez sem volt könnyebb terep, mert köves, omlós, kidőlt fákkal, gyökértányérokkal tarkított rész volt. Néhol ugyan mintha lett volna valamiféle vadcsapás vagy ösvényféle, de ezt nem lehetett mindig követni, mert kerülgetnünk kellett a fekvő fákat. Főleg Málna volt megszeppenve az akadályok láttán, de Bogi biztató szavára mindig sikerült legyőznie őket.

Egy hatalmas, több törzsű bükkfa az oldalban 

Málna kutya a rengetegben

A nap már kezdett erősen lefelé hanyatlani

Nicsak, végre elértük az ösvényt, innen azért már sokkal simább lesz a haladás, még ha hosszabb is, mintha lecsúsztunk volna a patakhoz a sziklától. De egy percig se bántuk meg, hogy ezt választottuk, mert sok szép virággal találkoztunk még lefelé menet.  Ezt többször is megbeszéltük útközben, hiába éreztem már a térdeimet rendesen, sokkal klasszabb volt erre jönni.

Salamonpecsét hajladozik zászlóként a  szélben

Még a lemenő nap fényénél is látszik mennyire üdezöld az erdő

A Jancsi-hegy előtt egészen szabályos kis labirintus alakult ki a növényzetből. Málna kissé bizonytalankodva vág neki, minduntalan hátra figyel, hogy jövünk-e. Főleg nyáron van már különösen benőve ez a hely.

Szirti gyöngyvessző a labirintusban (Bogi fotója)

Röntgen :-)

Vadárvácska

Megkésett kökörcsinek a Jancsi-hegyen. A Börzsöny déli oldalán már sokkal hamarabb virágoznak. Emlékeztem, hogy itt van egy csokorral, és nagyon megörültem, mikor megtaláltuk. Bogi még nálam is jobban örült nekik.

Azt meg már nem is képzeltem, hogy még keltikékkel is találkozunk. Hiába, itt a Magas-Börzsönyben minden kicsit később nyílik.

Bogi fotója a keltikés tündérkertről

Már szürkület volt, nemsokára leértünk volna a völgybe, mikor az ösvény mellett egy utolsó hatalmas ajándék várt ránk. Ujjongtam örömömben, mikor megpillantottam a kosbort. A Börzsönyben eddig csak egyszer találkoztam kosborral, illetve egyszer a Szlovák paradicsomban. Azt hittem már túl sötét van a fényképhez, de szerencsére sikerült összehozni.

Sápadt kosbor (eszmei értéke 50.000 ft )

Ahhoz képest, hogy egyszerű, lötyögős  sétának indult, igazán volt benne kúszás-mászás-kapaszkodás és számtalan gyönyörű ajándék a természettől. Közben újabb tervek szövődtek, újabb útvonalak bontakoztak ki, ráadásul Bogi maradt alvó vendégnek is nálam estére.
Soha ennél rosszabbat!