Szilva Kaputikjan: Nem félek az öregedéstől

Nem félek az öregedéstől,
csak attól, hogy süketté válok
a világ bajaira.
Attól, hogy istennek kezdem látni magam,
és önmagammal mérem a földet,
sikereimnek szemszögéből;
attól, hogy a sütkérező öregekkel
csupa feleslegeset
locsogok, kizárólag
nyugdíjas-önmagam körül forogva,
sóhajtozom, széttárogatom kezemet;
attól, hogy az ifjúság
fénylő mulatságai ingerelnek...
Félek mindentől, amin
a jámbor szűklátókörüség bélyege van:
a szűk gondolatoktól,
a szűk érzésektől félek,
s a halálnál is jobban
attól, hogy nem veszem észre:
lelkem vaskos szótárában elszaporodnak
a szűk homlokú, alantas igék.

( Rab Zsuzsa ford. )