Csúcstámadás

Földes András Erőss Zsoltról szóló könyvét olvasgatom esténként, így hát gondolom ennek volt egyenes következménye, hogy valami magashegyi környezetben bajlódtam egész hajnalban.
Az biztos, hogy a csúcsot sikerült megmásznom, mert már lenn az alaptáborban, vagy legalábbis valahányadik táborban nyűglődtem teljesen kifeküdve a hálózsákomban. Iszonyú rosszul voltam, szorított, fájt fertelmes módon a szívem, mondtam is magamban, na kész itt a vég, hiába jöttem le a csúcsról.
Nem tudom kik vettek körül, nem ismertem őket, de egy csapathoz tartoztunk az biztos.
Egy kedves, fiatal hegymászó fiú támogatott le a hegyről, egy percre el nem hagyott, én meg csüngtem rajta, mint gyümölcs a fán, s egész úton csókolgattam hálám jeléül. :-D
Leértünk. Hogyan, nem tudom.
De én valami olyan nyúzott, szörnyű állapotban ébredtem reggel, mintha legalábbis tényleg megmásztam volna valamelyik nyolcezrest. :-)) Jó időbe telt, míg összekapartam magam.
Az öregotthonba beérve meg mit találok az asztalomon? Egy régebbi újság, aminek hátlapja nézett felfelé, s ott vigyorgott rajta Klein Dávid.  ( http://www.sparexpedicio.hu/posts )
Te jóóó éég! Valami dolgom volna a Himalájában?  :-O