Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...
Bécsi munkásinduló
VálaszTörlés4/4
Munka hadának a lépése dobog,
Zendülő ének az égre lobog.
Hajnali fényözön földre leszáll,
Kézben a kéz é-és vállhoz a váll.
Röpülj te lángoló, tűzszínű zászló,
Vezess az éjek éjén át!
Vezess a harcra, soksápadt arcra
Derítsd a hajnal bíborát!
Száll a dalunk, szava ég felé tör,
Láncban az építő, harcos ököl.
Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,
Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.
Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot
És döngesd bátran a falat,
Vagyunk egy jobb rend hű katonái,
Leszünk a győztes élcsapat.