Tesch Gábor Ferenc: õszutó

Az elszáradt rózsákat rég kidobtad,
mondván: halott virág ne éljen a házban.
Talán az őszutó tette, talán a
kedvem hozta. Valahogy több volt a barna
levél, mint a sárga. Hűvösebb idők,
sötétebb délutánok jöttek. A posta
hetente. Mesélted, hogy apád az italt
nem szégyellte, de szerette. Na és. Nincs
mit bánni. A házba a kavicsos út
felől könnyebb bejárni. Most kabátot és
kesztyűt veszel. Csontjaid is fáznak. Belül
fázol. Határozott céljaid voltak
még tegnap este. Én mentem a menthetőt,
te magaddal vitázol. Így és ennyi.
Igyekszem a ritmusod még idejében
felvenni, bár kétségtelenül gyors tempó.
Ha huzamosan előttem jársz nem tudlak
követni. Sajnálnám a végét. Spájzban
zsák krumpli, hagyma, mogyoró, egy kampó.