Apróhirdetés

Egyfelől rettenetesen vártam augusztus végét, másfelől nagyon nem.
Munka szempontjából iszonyú sűrű és nehéz hónap áll mögöttünk. Egy kolléganő nyugdíjba megy és a felmentési idejét tölti, egy másik gyesen, ketten iskolába járnak, ráadásul a csomó szabadságolás. Már nem tudtuk számon tartani ki épp a nővér ki épp a házigondozó, ki épp az ebédhordó, ki a takarítónő, ki van nappal, ki van éjszaka, ki van hétköznap, ki  hétvégén. Kifulladásig.
Nekem végül csak 4 nap szabi jutott, de azon héten szombaton már be kellett mennem 12 órázni. És a szabit sem igazán pihenéssel töltöttem. Meg más dolgok is vannak, de nem sorolom.
Szóval nagyon vártam augusztus végét.
De itt a vége és kétségbeesetten kérdem: Ennyi volt? Ennyi volt a nyár?
Kinn most is zuhog az eső, csak reménykedem, hogy holnap reggel nem így kell bicajra szállnom. És nem voltam sehol. Sehol az ég világon. Nem voltak nagy vágyaim pedig. Egy koncert, egy kinn alvás a Csóványoson, egy hétvégi kirándulás Balatonra, tán ennyi. De hol az időjárás mondta le, hol az, akivel megbeszéltem a közös programot.
Nagyon fáradt vagyok, nagyon kimerült vagyok, nagyon üres vagyok és nagyon sajnálom magam.
Ha valaki tud jólelkű szponzort, aki finanszírozná egy lestrapált szociális gondozó nyaralását, az jelentkezzen " törtszárnyú pipulka" jeligére. Teljes ellátás szükséges, mert utálok mosogatni. És természetesen napsütés dögivel!
És lehetőleg hegyek között!
És feltétlen rendeljék oda mellém Katicit is!  Egyedül tök szar nyaralni. :-D

( Űuuu, lehet túl sokat kértem. De nem. Nem! Túl sokat is dolgoztam. Ami jár, az jár)