2016. augusztus 11., csütörtök

Óriási meglepetés




A minap dudált egy autó a ház előtt, de mivel hozzám nem igen jön senki kocsival, vagy ha jön is, arról általában előre tudok, azt gondoltam bizonyára valamelyik szomszédnak jelez. Aztán egy idő után mégis kinéztem az ablakon és a postás autó állt ott, mégpedig egyértelműen előttünk.
Nagy lassan és még mindig bizonytalankodva kiballagtam, a postás hölgy már épp be akarta dobni az értesítőt. Be se próbált csengetni. Tulajdonképp nem is értem, honnan kellett volna tudnom, hogy hozzám jött.
Egy csomagot horgászott elő a furgonja hátuljából és a kezembe nyomta. El se tudtam képzelni ki küldhette nekem és mi lehet az. Aztán megláttam a gyönyörű gyöngybetűket a dobozon és kezdett valami derengeni. A kedvenc tanár bácsim, akivel 30 év után végre találkoztam az érettségi találkozón, ő ír ennyire szépen. A találkozó óta rendszeres levelezésben vagyunk, sőt a blogomat is elkezdte olvasni. Most már igyekszünk nem elveszíteni egymást szem elől.
Hirtelen döbbenet futott át rajtam, mert az a gondolatom támadt, hogy képes volt nekem küldeni egy fényképezőgépet a kis tanári fizetéséből.
Ahogy kibontottam a dobozt, a gondolatból valóság lett és én azonnal elpityeregtem magam. Rettenetesen meghatódtam, de közben kicsit haragudtam is, mert ő sem engedhetne meg magának ilyen ajándékot. De a gép mellett egy szép képeslap is volt, szintén gyöngybetűkkel megírva, ami azt tartalmazta, hogy ez ajándék karácsonyra, Mikulásra, névnapomra, születésnapomra vagy valami egyébre, és ha nem fogadom el akkor örök-harag és soha többé nem olvassa az írásaim.
Na szép kis ultimátum! :-)

Szóval lett egy vadiúj gépecském, amit a minap apuhoz menet egész úton igyekeztem tanulmányozni. Még mindig nem vagyok műszaki zseni, szóval nem ment valami könnyen a felfedezés, de lassan-lassan megismerkedünk a masina és én. Persze még a régihez vagyok szokva, annak már ismertem minden csínját-bínját, de remélem hamarost ez a kis Canon is betörik a kezem alatt. A képeim másmilyenek lesznek, nem lesz többé a tőlem megszokott glóriás funkció, amit nagyon szerettem, de majd kialakul az új barátság is.

Hála és köszönet drága Tanár úr!!!






14 megjegyzés:

  1. Pipulka, el sem tudod képzelni, mennyire örülök. Drága tanár úr, Isten áldja meg érte. :-)
    Juhéjj, lesznek új fotók... :-)

    VálaszTörlés
  2. Fátyolos lett a szemem...

    Tanár Úr ❤️ ❤️ ❤️

    Pipulka, teljen benne sok örömöd és minket is kápráztass el a fotókkal úgy, ahogy eddig :)
    Egyébként nézegesd csak meg okával azt a gépet, meg olvass hozzá az interneten is, meglásd ezer dolgot tud az is!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is fátyolos lett? :-)
      Igen, már sok mindent felfedeztem rajta. Pl. a régin ilyen meseszerű képet nem lehetett csinálni, mint amit most felraktam.

      Törlés
  3. Csoda egy kép!:) (a gép is) Sok örömöd legyen benne és sokáig!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:-) Nekem is nagyon tetszik ez a fajta kép.

      Törlés
  4. Hát ez nagyszerű!!! Fantasztikus ember a Tanár úr!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony az! Remélem majd Ő is olvassa, hányan megdicsértétek. :-)

      Törlés
  5. Fantasztikus!!!!!! Mindennel el leszel látva,mert gondoskodik rólad Ő ! :)

    VálaszTörlés
  6. Milyen különös véletlenek vannak ...Amikor az enyém ment tönkre s elpanaszoltam a blogban - hamarosan Németországból (!) érkezett egy ajándék gép. Szólni nem tudtam, megköszönni se eléggé - máig így érzem. De ha nem lenne, bizony nem lettek volna egy ideig a blogomban fényképek. - Vannak, igenis vannak csodák - és kellőképp hálásnak kell lennünk értük ! Az én hitvallásom: annak akitől kaptam, (akármit) többnyire nem lehet/kell/érdemes visszaadnom bármit is. De én adhatok olyannak, aki valamiből hiányt szenved. Hiszem: a jó körbejár. Nagy kár, hogy nem így van ez a rosszal is. Mert igenis: aki rosszat tesz annak bűnhődni kell(ene)..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sokszor egészen máshonnan kapjuk vissza, bár vannak amolyan kölcsönösen adok-kapok szép kapcsolatok is.
      Szerintem a rosszat is sokszor visszakapjuk csak tán akkor nem gondoljuk, hogy ez a fizetség valami rosszaságunkért, hanem egyszerűen szerencsétlenségnek, balsorsnak, bármi másnak gondoljuk. Nem hiszem, hogy ha pl. valaki megbetegszik, azon gondolkodna, hogy ez milyen rossz cselekedetéért történt most vele.

      Törlés
  7. Mindig örömmel tölt el, amikor egy ilyen jóságos emberről hallok, mint a Tanár úr!)
    Pipulka a hála pedig a sok-sok jó, érdekes, és szép kép lessz..)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, annyira csodálatos, mikor ilyen jó emberekkel akadunk össze.
      Remélem a Tanár úr is fog örülni majd a képeknek.

      Törlés

Web Statistics