2017. november 28., kedd
Egy esős vasárnap délután
Kobakom hétvégén madártejet kívánt, így ezzel a finomsággal vigasztaltuk magunkat a barátságtalan novemberi időjárás közepette.
Képeket is készítettem, mint ugye mindenről általában és felraktam őket a fb-ra. Hálás téma, a madártejet szinte kivétel nélkül mindenki szereti, jöttek is sorban a vágyakozó hozzászólások, vicces megjegyzések és sok-sok kedvelés, nekem meg dagadt a mellyem, mert hát amúgy nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, ezt sose titkoltam. Viszont ha valakivel együtt főzhetek-süthetek, az mindjárt más, akkor sokkal nagyobb kedvem van hozzá, és hamarabb is kész. Most Kobak volt a habverő, a többi művelet rám hárult, de még így is egészen más volt a gyerek fekvése.
Még hétfőn, sőt ma is érkeztek újabb reagálások, s az egyik kedvelésre teljesen felkaptam a fejem.
Sehogyse értettem, milyen úton-módon került a madártejem az általam szeretve tisztelt Vasuta Gábor fantasztikus természetfotós szeme elé. De valahogy oda került és még tetszett is neki. Pedig nem vagyunk ismerősök becsszó.
Hogy mik vannak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Madártej...szerintem akkor ettem utoljára, mikor jöttek meglátogatni a klinikára a kisebbik lányom születésekor. Az meg nem mostanában volt :D :D
VálaszTörlésÉn is lájkolom, jó? :)
Igen, olyankor szoktak az anyukák madártejet kapni. :-)
TörlésKöszönöm a lájkot! :-D
Nagyszerű ötlet! Nálam is ez lesz a vasárnapi desszert. Ezer éve nem ettem. Igaz a 60.- Ft-os tojásból ez már luxus-desszertnek számít lassacskán.
VálaszTörlésBizony luxus, nálunk 70 ft a tojás. :-O
TörlésGyertek ide, itt még "csak" 55 ft... :)
VálaszTörlésMivaaan????
TörlésA piacon, akiktől évek óta vásárolom a tojást, a legnagyobb is még 55 ft volt pár napja, lehet azóta már felment az ára csak én nem tudok róla :)
Törlés