távcső

bíbor pohár csillan
cseppenként hull a fény a lámpából
arcod párás tükör
nem látom benne magamat
az eső is csak zuhog
hidegek a pocsolyák
teszed dolgaid
vagy dolgaid tesznek téged
ide-oda
távcsővel figyellek a hegytetőről
napraforgó hajol válladra
tányérjából kínál
lépteid tovább kísérem
az ágon szarka ül
kiáltanék
vigyázz gyöngyeidre
álmod figyelem
kékszárnyú szitakötők hátán gurul a hold
lassan a távcsőbe nyúlok
óvatosan megigazítom a takarót
fáradt szép testeden

Börzsöny, kilátás a Só-hegyről