Szilveszter Tengelicen

Ha jól visszagondolok évek óta nem voltam valami különösebb helyen szilveszterkor. Tavaly ugyan felkapaszkodtunk a Nagy-Hideg-hegyre majd a Csóványosra, és gyönyörű, inverziós időt fogtunk ki, még a Magas-Tátra is látszott a köd fölött. Erről ide végül elmaradt a bejegyzés, már akkor is voltak lustább időszakaim.
Viszont előtte általában otthon töltöttem az év utolsó éjszakáját Tepertő kutyámra vigyázva, aki rettegett a durrogtatástól, viszont ha beengedtem a házba és a közelemben lehetett, akkor szép nyugodtan feküdt a szőnyegen.
Szóval egészen meglepő volt, hogy 2017 szilveszterére két meghívást is kaptam. Mivel az elsőt elfogadtam, a másodikért nagyon vérzett a szívem, mert a Mecsekbe szólt, s amellett, hogy hegy meg erdő, van ott egy Katici is.
Viszont emez sem volt kutya, ráadásul még életemben nem jártam ilyen puccos helyen, ahogy azt a szóban forgó Katici megfogalmazta, mikor a képeslapom megkapta onnan.
Igaziból annyira azért nem puccos, mert átlagos-nem hozzám hasonló, közalkalmazotti bérrel rendelkező-polgárnak is elérhető. Mindenesetre azért jómagam ámultam-bámultam, egyrészt mert nem szoktam wellnessezni járni, másrészt tényleg nagyon szép volt nem csupán a hotel, de a környezete egészen egyszerűen gyönyörű.
Mindenütt tisztaság, a legízletesebb ételek, kedves személyzet, szóval pazar.
Szerencsére számítottam rá, hogy valami elegáns hely lesz, direkt erre az alkalomra felfegyverkeztem egy ünneplős ruhával, hozzávaló varázsgömbös nyaklánccal, a tesóm lányától kaptam a lánchoz illő fülbevalót, s még fejdíszem is lett véletlenül. :-D

A wellness részleg kívülről

A hotel rész

Szerettem a lépcsők vonalait, és a rajtuk való puha járást

Első nap éjszakába nyúlóan lehetett használni a medencéket, egy pohár pezsgőt is kaptunk szívderítőnek. A vendégek legtöbbje természetesen kihasználta a sokáig tartó lubickolást. Szerencsére az úszómedencében sosem voltak sokan, ami meglepően langyos volt, ennek pedig fagyos lévén eléggé örültem. Viszont rögtön sikerült akkorát tanyáznom a lépcsőn, hogy tenyérnyi kék folt nőtt a seggemen és iszonyatosan bevertem a gerincem. Akkor nem fájt annyira, felpattantam és szaladtam úszni, csak egy hét múlva jött az igazi feketeleves, mikor egy front közeledtével a legkisebb mozdulat is szörnyűségessé vált.

No többé a lépcsőt nem használtam, a medence szélén kapaszkodtam ki-be.

Az úszómedence

A gyógyvizes medence

A gyerekeknek is volt egy külön kis pancsoló, ezenkívül még a szauna mellett egy jéghideg merülő.
Én a legtöbb időt az úszómedencében töltöttem, róttam egymás után a hosszakat, ha már sziklát mászni télen nem lehet. Mikor elfáradtam, hanyatt fordultam és élveztem a súlytalan lebegést. Ez volt a kedvenc elfoglaltságom. Csak egy-egy lassú karcsapással sodortattam magam végig a medencén, bámulva közben a gyönyörű faszerkezetű mennyezetet. Egyik este egyesegyedül enyém volt az egész mindenség, azt rendkívül élveztem, még énekelgettem is lebegés közben.
A gyógyvizes popsinövelő ücsörgős medence mindig csak ezután jöhetett. :-D Ott általában már nagyobb volt a tömeg.
Viszont a szauna melletti jéghideg merülőnél nem volt sorbanállás. Persze nekem muszáj volt belemennem, igaz közben majd megállt a szívem, mintha egy téli tóba kellett volna nyakig mártóznom. :-D

Kár, hogy a kajákról nem készítettem egy képet sem, de valahogy sosem jutott eszembe, hogy ebédhez vagy vacsorához levigyem magammal a fotómasinát. Mivel reggelizni nem szoktam, azt itt is kihagytam, de azért a kávé keksszel nem maradhatott el, és a szívecskés capuccino is jól esett alkalomadtán.

31-én iszonyatos fejfájással ébredtem, gondoltam, valami front lehet, mert hiába kapkodtam be a fájdalomcsillapítókat, semmit sem használtak. Na tessék, ilyen az én formám! Itt vagyok ezen a csuda helyen és az ágyban fetrengve tölthetem az év utolsó napját. Csak vergődtem kínomban, borogattam a kobakom, rettenetesen éreztem magam.
Kora délutánra csillapodott végül, ennek is örültem, mert van, hogy napokig tart ez az állapot. Egy kis óvatos úszás és gyógyvizes áztatás után egész emberien éreztem magam, így hát jöhetett a fotózkodás a hotel parkjában.
Nos, nem könnyű fotómodellkedni.
A modellkedésben az én érdemem annyi volt, hogy igyekeztem amennyire tőlem tellett fegyelmezetten követni az utasításokat, mint pl. állj ide, ülj oda, X-be tedd a lábad, mosolyogj, fogd meg a szobor cicijét, vedd fel ezt a harisnyát, húzd fel azt a szoknyát, mássz ki a tó fölé hajló fatörzsre magassarkúban (amiben életemben nem szoktam járni), vagy járj benne süppedő, vakondtúrásos avarban, menj a ló felé, kapaszkodj fel a kidőlt fa gyökérzetére. Az átöltözködések természetesen a parkban zajlottak a hideg földre ülve, vagy féllábon egyensúlyozva egy fának dőlve, miközben a vendégek meleg kabátokban élvezték körülöttem a sétát és az én bénázásomat.
Bevallom férfiasan a végére már nagyon fáztam.
Azért jó része is volt a dolognak. Mikor szünetben mászhattam. Ha nem is sziklára, de jobb híján hídkorlátra.

Pipulka próbálja megközelíteni a kidőlt fát, ami a tó fölé nyúlik :-D

Sötét ruhás, sötét sörényesek :-D

Napszínű a hajam, juhéj!

Ez az autó jó lesz nekem!

Végre mászhatok!!

A szilveszteri gálavacsorán (mert ilyen menőn volt kiírva  a programban) olyan ennivalók voltak, hogy azt se tudtam mit válasszak, sokszor be se tudtam azonosítani az étlapról, mi mi lehet. Az tuti, hogy ettem rákollót rántva, de volt amiről végképp nem voltam képes megállapítani, mi foroghat a számban, mindenesetre olyan mennyi íze volt, hogy sajnáltam, amiért nem vagyok nagyétkű.
Úgy érzem a ruhámmal sem maradtam szégyenben, igaz, bevetettem szakmai tudásom, és kicsit alakítgattam rajta, de szerintem egészen jól beillettem a sok elegáns hölgy közé, még ha tűsarkú nem is volt rajtam. :-D
Ezen az estén kaptam életem azt hiszem egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb bókját.
Indultam, hogy felszaladjak a szobába pisilni, mikor a lépcsőn beleakadtam három kislányba és egy fiúcskába. Ott üldögéltek és beszélgettek.
Az egyik kislány megszólított:
-Te fotózkodtál?-kérdezte áhítattal. Nekem már a tegezés is igen nagy bóknak számított, hisz emlékszem annak idején, gyerekszemmel már egy harminc éves is szörnyen öregnek tűnt, nemhogy egy ötven, de mikor válaszoltam, hogy igen, csak akkor jött a java.
Úgy nézett rám, ahogy csak kislányok tudnak felnézni egy nagylányra:
-Nagyon szép vagy!
Hirtelen egészen zavarba jöttem, mert sosem arról voltam híres, hogy nőiességemmel kápráztassak el kislányokat, inkább a vagány, fiús típusba vagyok sorolható, nem is tudnék tanácsot adni ilyen témában lánykáknak. Még szerencse, hogy fiam van.
Te is nagyon szép vagy!-válaszoltam hát boldogan mosolyogva, s mivel a kislány hasonló fekete csipke öltözékben volt mint én, még hozzá tettem- Majdnem egyforma  a ruhánk!
Még most is nagy, széles mosolyra húzódik a szám, és kihúzom magam, ha ez a jelenet eszembe jut. :-)
Az egész este kellemesen telt.
Igazi élő zenére lehetett táncolni, a zenekar felköszöntötte azt a szülinapost, aki 31-én született, az egész terem együtt énekelte a "Boldog szülinapot" dalt. Ez nagyon kedves jelenet volt. Éjfélkor közös Himnusz éneklés és persze a pezsgőzés után tűzijáték. Azt hittem majd csupán néhány rakétát lőnek fel, de egyáltalán nem így volt.
Aztán kiderült, hogy elsejére is van szülinapos, úgyhogy újra felcsendült a dal, torta is érkezett a szomszéd asztalnál ülő társaság éppen hatvan éves férfi tagjának.

Pipulka szilveszteri díszben

És a végére álljon itt pár kép a gyönyörű parkról, amit nem is sikerült teljesen bejárni. Nem tudom, eljutok-e még ide valaha, hogy bepótoljam a hiányosságokat, attól tartok nem. De így is hálás vagyok ezekért a napokért, mert igazán jól éreztem magam a nagy hanyatt vágódást leszámítva.

Jó lesz majd évek múlva visszanézni a fotókat és felidézni ezt a szép helyet és az itt töltött időt.

Elfeledtem megcsókolni őkelmét. Most már késő bánat.

Benyovszky-tó

Úgy zöldelt a tyúkhúr, mintha tavasz lenne

Benyovszky sírkápolna