A kávé

-Halihó! - kiabált egy vékony hangocska.
Zsuzsa ijedten ült fel az ágyban, és körülnézett. A szoba ugyanolyan volt, mint a többi reggelen. Minden a helyén.
-Huh… -sóhajtott, és egy pillanatra visszadőlt a párnára- azt hiszem még nem ébredtem fel teljesen.
-Halihóó! - hallatszott újra, de most már kicsit türelmetlenebbül.
Zsuzsa kerekre nyílt szemmel, lassan újra felült és óvatosan körbejáratta tekintetét. Hátborzongató ugyan nem volt a dolog, de határozottan furcsa.
-Mi lesz már?! – csörrent valami mérgelődve lentről az ágy mellől.
A földön csinos kis tálcán kávéscsésze ugrált. A tejszínhab szigete félig már elmerült a sötét lében.
-Vedd el! Nehéz tartani.
Zsuzsa erősen összeszorította szemeit, majd újra kinyitotta. Hiába, ez tényleg nem álom.
Lassan lenyúlt a tálcáért, majd még lassabban felemelte.
-Hhh…na végre! – méltatlankodott az előbukkanó barna sipkás aprócska figura – Én nem értem ezeket az embereket! Agyba-főbe olvassák a meséket a gyerekeiknek, aztán ha odakerül a sor…ehh megszokhattam volna már.
-Elnézést, – mondta megszeppenve Zsuzsa – de te ki vagy?
-Ki, ki? – dúlt-fúlt a kis méregzsák – A hétfejű sárkány!
Némi hallgatás után Zsuzsa újra próbálkozott:
-Én…Zsuzsa vagyok.
-Én meg kérem tisztelettel a Kávéhozó Manó - mondta most már kissé megenyhülve a vakarcs.
-Kávéhozó Manó??
-Na, gondolhattam volna. Ez se hisz nekem.
-Én azt nem mondtam, csak…
-Inkább idd meg a kávédat, – vágott közbe a manó – mert már jégkockák úszkálnak benne!
Zsuzsa szófogadóan elkezdett kavargatni, majd óvatosan, de most már határozottabban megkérdezte:
-Édesítő van benne vagy cukor?
A manó fáradtan sóhajtott:
-Instant és édesítő van benne.
Aztán egy leheletnyit elbizonytalanodva hozzá tette:
-Úgy szereted, nem?
Zsuzsa rögtön megérezte, hogy most nyeregbe kerülhet.
-Háát…tulajdonképpen…
-Nem úgy szereted?- hebegett rémülten a manó.
Zsuzsa felkacagott:
-Nyugi! Nem fog téged felelősségre vonni a manórendőrség.
-Akkor jó – könnyebbült meg a barna sipkás.
Most már barátok vagyunk? –kacsintott Zsuzsa.
-Barátok – mosolyodott el végre a manó, majd felmászott az ágyra.
-Hű, de jó itt. Kicsit fárasztó ez a reggeli szolgálat.
-No, akkor pihenj egyet!
Zsuzsa élvezettel kortyolgatta a kávét, miközben az ablakon besütött a nap.
-Mondd! Mi szél hozott erre?
-Mi szél hozott, mi szél hozott?- fortyant fel újra a Kávéhozó – mintha te nem küldözgetnél állandóan manókat ide-oda! Hol vidámítót, hol gyógyítót, hol segítőt, hol szeretgetőt. Soroljam még?
-Tényleg!- hökkent meg Zsuzsa – De én azt hittem…
-Rosszul hitted!
-Na ne légy már ilyen morcos.
-Óó, el se tudod képzelni mennyi dolgom van. Egész álló nap rohangálok fel-alá, annyi helyre küldözgetnek. És megjegyezni azt a sok igényt! Manci néni tejjel, Imre csak simán, Marika, a postás cukorral és tejszínnel, a sarki boltos az eszpresszót szereti, míg Béla bácsi kizárólag tűzforrón issza.
Zsuzsa mosolyogva letette az üres csészét, majd megpöccintette a manó orrát:
-Tudod mit? Pihenj egyet, addig én főzök neked egy finom kakaót.
A sipkás szeme felragyogott:
-Tényleg?
Zsuzsa bólintott és kisétált a konyhába.
Pár perc múlva megszólalt a telefon.
-Tessék!
-Szia anya!
-Szia! Jól telik a kirándulás?
-Nagyon jól! Rengeteg képet készítettem. Szerdán négy óra körül érünk a pályaudvarra. Ki tudsz jönni értem?
-Hát persze.
-Anya te jól vagy?
-Igen, remekül. Épp meglátogatott a Kávéhozó Manó.
Hirtelen csönd lett a vonal másik végén.
-Itt vagy még?
-Itt, csak…
-Valami baj van?
-Nincs…anya, hmm…nem vagy lázas, vagy ilyesmi?
-Dehogy. Nyugodj meg kicsim, tényleg remekül vagyok.
-Hát akkor…szia.
-Szia! Vigyázz magadra!
Zsuzsa feltette a tűzhelyre a tejet, majd homlokát ráncolva megállt a konyhaszekrény előtt. Némi fejtörés után elővett egy gyűszűnyi pálinkás poharat.
-Ez éppen jó lesz.
Újra megszólalt a telefon.
-Tessék!
-Szia! Van egy fél percem a reggeli megbeszélés előtt. A lányok jól vannak?
-Igen. A kisebbik épp most telefonált.
-Otthon minden rendben?
-Minden a legnagyobb rendben. Az égvilágon nem történt semmi különös.
-Jó. Akkor most rohanok. Szia!
Zsuzsa kuncogva letette a kagylót, majd kakaót töltött az aprócska pohárba, és dudorászva bevitte a szobába.
A manó édesdeden szuszogott a kispárnán.
Sipkája félrecsúszva, haja kócosan szétzilálva, arcán elégedett mosoly. A nap épp a talpát simogatta.
Zsuzsa halkan letette a kakaót, a pohár parányit koccant az asztalon.
Néhány pillanatig csöndben állt, majd nagyon óvatosan és nagyon puhán betakarta a Kávéhozót.

(2005.)