Évike nővér ma reggel lázasan lapozgatott a Bibliában: Hol is van a Szeretet himnusza?
Kiderült, hogy Valentin napi foglalkozásra készül az öregecskéinkkel, szívküldi lesz a program. Na tessék! Valentin nap-gondolom sokan fanyalognak ennek a ránk erőltetett ünnepnek a hallatán, de Évikénk sajátosan átformálta, s olyan délelőttöt rendezett, amit utólag még azok is meghatódva élvezhettek, akik ott sem voltak. Pedig nem volt vörös rózsa, sem marcipánnal töltött szív alakú csokoládé, sem egyéb pénzbe kerülő úri huncutság, csak papírból kivágott ákom-bákom szívecskék és sok-sok szeretettel teli gondolat.
Mindenkit sorra vettek egyesével, és ráírták egy-egy papírszívre a neveket illetve azt, hogy az illetőt miért szeretik. Az idősek közösen okoskodták ki a társaikra illő legjobb gondolatot. Volt aki még plusz szivecskét is kapott. :-) Utána bennünket, nővéreket, takarítónőket, házi gondozókat is sorra vettek, és igazán találó, frappáns dolgok kerekedtek ki. A nekünk szánt ajándékokat egy nagy borítékba tették, hogy majd alkalomadtán mindenki megkaphassa mikor épp rá kerül a sor a szolgálatban. Van akit azért szeretnek, mert kedves, van akit azért mert sokoldalú, van akit azért, mert nótás kedvű, de azt hiszem főnöknőnk, Marika kapta a legszuperebb szivecskét, amin ez állt: "Szeretjük, mert az egyik kezével fegyelmez, a másik kezével kegyelmez"
Talán akik a faluból, vagy látogatóként bejönnek az otthonba, csupán annyit látnak, hogy egy rakás idős ember üldögél félig szunyókálva a nappaliban a TV előtt. No ez aztán nagy tévedés. Ők még csukott szemmel is figyelnek. Nagyon is figyelnek! A szemükkel és a szívükkel is.
♥
VálaszTörlés:-)
TörlésNagyon megható és kedves volt ez a foglalkozás-ötlet, a kis ajándékok és a bejegyzés is. Elérzékenyített. Annyira jó ilyet olvasni!
VálaszTörlésÉn is nagyon értékeltem, hogy Éike ilyet talált ki. Amúgyis nagyon kedvesen foglalkozik az öregecskéinkkel.
Törlés:)
VálaszTörlés<3
TörlésNem szívesen írom, de muszáj…
VálaszTörlésMint ötödik éve szocotthonba járó, mondom, kérdezem:
és a kedves hozzátartozóiktól mit kaptak az „öregecskéid” a szeretet ünnepén ?
Na ugye…
Persze fontos és jó az adni-tudás, de ha nem kapsz semmit azoktól, akiket igazán szeretsz?
A szeretet-hiányt nem lehet semmiféle kedveskedéssel pótolni.
Márpedig nekik – én ezt látom – „mindenük” megvan (ápolás, ápolók, ellátás) – csak épp a család szeretete hiányzik.
Szerencsére ebben tévedsz Fodorka, mert a legtöbbjüket rendszeresen látogatják, és hoznak nekik ajándékokat, finomságokat. Van akit rendszeresen haza is visznek, hogy kicsit körülnézhessen otthon. A Valentin nap nem magyar ünnep, és hétköznapra is esett, ezt nem hiszem, hogy bármelyikük valaha is ünnepelte volna, míg még otthon lakott. Főleg falun nem. Tehát nem is várható, hogy ilyenkor eljöjjenek a hozzátartozók. Viszont máskor jönnek, amolyan igazi ünnepeken. Nagyon ritka akihez soha nem jön senki. Annak meg bizonyára meg van az oka, nem biztos, hogy csupán a gyermek gonosz. Volt olyan nénink, akinek a halála közelében tudtunk meg róla egész érdekes dolgokat. Ha én lettem volna a lánya helyében, lehet soha nem látogattam volna meg azok után, amit vele tett az anyukája.
TörlésMi akik belülről látjuk a dolgokat, talán másképp szemléljük, mint a kívülálló. Szóval az érmének mindig két oldala van.
Mi pedig igyekszünk tenni a dolgunkat hozzátartozóktól függetlenül.
De az öregecskék múltbéli bűneit nem hozhatjuk helyre helyettük.
"pipulka" az összes kalapom emelem előtted ezért a válaszodért
TörlésVártam kicsit a válasszal – nem akartam „csípőből” visszalőni és azt meg végképp nem, hogy előttem kalapot emeljen bárki.
TörlésIgaz, nem dolgoztam szoc.otthonban. De az én városomban (sajnos úgy adódott) az elmúl 15 évben három szocotthonba is jártam rendszeresen, az egyikbe immáron ötödik éve járok, kéthetente. (A másik két otthonból sajnos már kihaltak a látogatottaim.) Ez utóbbiban történt az a bizonyos fotózós sztori, épp a mellettünk lévő szobában.
https://index.hu/belfold/2018/01/13/pecsi_baptista_szeretetotthon_botrany/
Ezen kívül (véletlenül) olyan munkakörben dolgoztam 40 évig, hogy gyereknevelő intézetek és szocotthonok is „hozzám tartoztak” – bizonyos műszaki szempontból.
A sors úgy hozta, hogy két személyt kórházi elfekvőben is látogattam.
74 év alatt sok minden történik az emberrel.
Amit írtam fenntartom – egyébként NEM az ápolókra vonatkozott a kommenten, hanem a hozzátartozókra. Ez talán elkerülte a figyelmeteket. És igen, elfogadom, lehetnek kivételek.
Személy szerint nem értettem félre, én is a hozzátartozókra gondoltam, és eszerint írtam meg a válaszom. És én is fenntartom azt. Mivel sok mindent látok belülről, tehát az öregek hibáit is, nem csupán a hozzátartozókét, azt hiszem a mi intézményünkről hitelesen beszélhetek. Ránk pedig az nem vonatkozik amit általánosítva írtál. Lehet máshol máshogy van, nálunk a legtöbb gondozotatt látogatják és szeretettel veszik körül. A bejegyzésem is a mi öregotthonunkról szólt, nem pécsiről vagy kiskunhalasiról vagy miskolciról. Ezért is lepődtem meg, hogy Te aki itt soha nem jártál mégis rögtön véleményt formáltál az itteni hozzátartozókról. Ahogy az iskolák, óvódák, gyermekotthonok sem egyformák, hát az öregotthonok sem. A miénk egy kicsi, családias, és ugyan nem igazán akarom fényezni magunkat, de a környékben nagyon jó híre van.
TörlésJa és én sem kívántam senkitől, hogy a kalapját megemelje előttem, de ha megtette, ez ellen nem fogok tiltakozni és köszönettel elfogadom.
Harag, rossz érzés vagy efféle bennem nincs se feléd, se más felé.
O.K. A világ sokféle. Jó,hogy jó is van benne. Még jobb, hogy tudunk/merünk őszinték lenni és nincs harag.
TörlésÍgy van! Jó, ha nyugodtan lehetünk őszinték. :-)
TörlésAz én szememben egy ilyen szívből jövő kis szeretet jel ezerszer többet ér, mint bármilyen más értékes ajándék.
VálaszTörlésAz enyémben is. Éppen ezért esett nagyon-nagyon jól. :-)
Törlés